Azonban ha végigolvasod - és ha benne élsz, vagy éltél ebben, akkor igen, nehéz is lehet akár - akkor látni fogod, hogy mégis helye van itt ennek a témának is.

Miért írok erről? Mert a környezetemben van olyan, akin látom, hogy min megy keresztül, amidőn kiszabadult egy ilyen kapcsolatból. Látom a mélységeket, nehézségeket, de egyúttal a fényt is az alagút végén. Azt gondolom, sokkal többen élnek ilyen kapcsolatban, mint hinnénk. És sokkal többen élnek ilyen kapcsolatban, mint ahányan bevallják maguknak. Emellett természetesen sokkal többen tartanak benne ilyen kapcsolatban (többnyire) nőket, anélkül, hogy elismernék, beismernék a bántalmazás tényét. 

Mit tekintek én (és nem csak én) bántalmazó kapcsolatnak?

A névben benne van a válasz. Bármilyen kapcsolat, ahol napi szinten tapasztalod meg azt, hogy akár tettekkel, akár szavakkal megszégyenítenek, az egy bántalmazó kapcsolat. A fizikai, és lelki bántalmazás ilyen értelemben olyan közeli rokonságban vannak, hogy tulajdonképpen ugyanolyan hatással vannak a kapcsolat elszenvedőjére. Így aki azzal takarózik, hogy soha egy ujjal nem nyúlt a párjához, az hiába próbálkozik... Bántalmazó vagy, barátom. És te, aki elszenveded, te se takarózz azzal, hogy "legalább nem vert meg"... Megtette. A lelkedet megütötte, és szétcincálta, apró darabokra. 

Amennyiben egy kapcsolatban azt érzed, hogy olyan, mintha egy aknamezőn járnál, ami robbanni készül, nap mint nap... Minden hibádba, vagy vélt hibádba bele kötnek... Az életed egy kényszeres megfelelésről szól, de mindig kevés, mindig marad hiba, amibe bele lehet kötni, és meg is teszik... Az önbecsülésed egyre lejjebb és lejjebb van... A viccnek álcázott lekicsinylés, a szidalmazás, a becsmérlés, az ezekkel összeszőtt bűntudatkeltés és a fenyegetés mindennapos "társaid"... A barátaidtól fokozatosan és szisztematikusan elszigetelnek (ezzel sokan csak utólag szembesülnek)... Észre sem veszed, és egy idő után már mindig csak azt teszitek, amit a másik akar, legyen az családi program, vagy akár szex... Kalitkába zárnak, szigorú szabályok közé, minden lépésedet követik, és számon is kérik... Majd ha valami "nem stimmel", akkor jön a kiabálás (legjobb esetben), megszégyenítés, súlyosabb esetben fizikai erőszak, aztán ezt követően a bocsánatkérés, az ajándékok, és pár nap "csend", mielőtt elölről kezdődnek az egész... De beszélhetnénk a beígért, majd utolsó pillanatban lemondott programokról, teljesen ok nélküli dühkitörésekről, és egy általános "mindenért te vagy a hibás" hozzáállásról is...  Egy idő után fáradt vagy ahhoz hogy a változásról  egyáltalán csak álmodozz, nemhogy tegyél érte... Elhiszed, hogy a férfi mindenható, és a léted minden lehetséges aspektusa tőle, az ő személyétől függ... Nos, ha ezeket tapasztalod, napi szinten, akkor biztos lehetsz benne, hogy bántalmazó kapcsolatban élsz. 

Nem szeretnék belemenni abba, hogy egy nő (többnyire nők az elszenvedői ennek, de van ellenpélda is) miért marad benne egy ilyen kapcsolatban. Ezer cikk foglalkozik ezzel. Csak felsorolás szintjén néhány ok: anyagi függés, közös gyermekek, tagadás (ki lehet ezt bírni tulajdonképpen), kötelességtudat (hozzámentem, ez a kötelességem, elviselni), alacsony önértékelés (egy ilyen férj gondoskodik róla, hogy a feleség elhiggye, hogy nélküle a feleség kvázi életképtelen), bizakodás, valamint rettegés a bosszútól... És ez csak dióhéjban ennyi. Nem szeretném, ha a kommentek olyan irányba mennének, hogy "aki ilyen kapcsolatban él, az vak, hülye, tehetetlen, stb, és egyébként is, megérdemli". A bántalmazók többnyire okosak, rafináltak, és fokozatosan "törik be" áldozataikat, akik mire észbe kapnak, egy olyan totális függőségi viszonyban vannak a "földesúrtól", hogy csak nagyon nehezen tudnak szabadulni tőle. A fenti képen olyan kérdéseket igyekeztem összeszedni, melyek ebben segíthetnek, csak válaszold meg őket olyan részletesen, ahogyan tudod. Nem állítom, hogy emiatt holnap felállsz... De jó, ha ilyeneken mélyen elgondolkodsz. 

Hiba lenne nem megemlíteni azt, hogy maguk a bántalmazók sem boldog emberek. Többnyire súlyos önbecsülési zavarral küzdenek, ezért van szükségük arra, hogy a náluk gyengébb társukat lenyomják, és elnyomják. De ez sajnos nem változtat a tényen, hogy közben milyen károkat okoznak másokban. 

Hol van ebben a pozitívum?

Sehol. Ebben a részében sehol, bár ha utólag visszanézed, akkor - miután túl vagy az egészen - valószínűleg meglátod, mit kellett tanulnod az adott kapcsolatból, ami mindenképpen nyereség. Lehet, hogy van(nak) csodálatos gyermeke(i)d  a kapcsolatból, ami pedig nyilvánvalóan maga a csoda.

Az igazán pozitív dolgok azonban akkor jönnek, amikor egy impulzus végre elég erős ahhoz, hogy egyszer azt mondd: elég volt. Mert akkor egy új világ nyílik meg. Egy elsőre félelmetes, kihívásokkal teli, az elhagyott férfi bosszújával átitatott, de mégiscsak SZABAD élet, ahol:

• Nem mondják rád napi szinten, hogy tehetetlen/hülye/béna/rossz vagy
• Elkezded látni, hogy igenis képes vagy mindarra, amiről elhitették veled, hogy kevés vagy hozzá (kezdve egy egyszerű parkolástól egy háztartás egyedüli fenntartásáig, vagy pénzkeresetig, megbecsült munkáig)
• Napról napra nő az önbecsülésed
• Úgy öltözöl, úgy hordod a hajad, ahogyan te szeretnéd
• Visszatérsz az emberek közé. Úgy értem, igazán. Úgy, hogy nem kell félned, mi lesz, ha szóba "merészelsz" állni valakivel
• Visszakapsz olyan barátokat, akiktől jobb esetben simán csak elmartak, rosszabb esetben eltiltottak, koholt indokok alapján
• Nem ellenőriznek napi szinten úgy, mint egy őrizetes rabot
• Ismét azt érzed, hogy ÉLSZ, egy ki tudja, mióta tartó tetszhalott állapot után

Persze, az elszakadáshoz iszonyú erő kell eleve, és utána még  meg kell küzdeni az elhagyott földesúrral is. És nem szépítem a dolgot: az ilyen emberek minden eszközt meg fognak ragadni ahhoz, hogy megkeserítsék az életedet. Azt is tudom, hogy ez a kis felsorolás valószínűleg kevés lesz ahhoz, hogy ha te ebben élsz, és ezt olvasod, most felállj, és azt mondd, elég volt.

De mégis... Ne juss el a halálhoz még az életedben. Ne juss oda, hogy azt érzed, nem élsz, vagy ha igen, légy bátor, és lépj!

VAN jogod választani. VAN jogod nemet mondani. VAN jogod azt mondani, elég. Képes vagy rá. 

VAN jogod élni!

Aki a téma iránt érdeklődik, benne él, vagy a környezetében benne él valaki, annak nagyon ajánlom olvasásra az "A lélek meggyilkolásának száz módja" c. könyvet (Arja Lehtosaari - Tuija Välipakka)

Vér, halál, korrupció, erőszak, erkölcsi fertő, viszály, mocskos politika... Dióhéjban ezt kapod, ha akár a nyomtatott sajtóban, akár az interneten elkezdesz klasszikus híreket olvasni. Persze, ezekre van kereslet. ez kell a népnek, ebben van a pénz. 

Azonban vagyunk olyan helyzetben - egyelőre - hogy különösen az internet esetében, remekül meg tudjuk válogatni azt, hogy milyen híreket engedünk be az életünkbe, és milyeneket nem. Hiszen te döntöd el, hogy rákattintasz e a nagyobb  hírportálok nyitó (vagy bármelyik) oldalára, vagy sem. Te döntöd el azt is, hogy a kezedbe veszed-e az újságot, vagy sem. És te döntöd el azt is, hogy megnézed-e a híradót, vagy sem.

Gondoltál már arra, hogy szebb lenne az életed, ha picit megszűrnéd azt, ami a szemed elé kerül?

Persze, a kifogást már előre hallom. Hiszen hogyan legyen az ember tájékozott, ha nem olvas híreket, ugye? Ez persze részben igaz. ugyanakkor a tévés híradókat kapásból elfelejtheted, hiszen ott már egy tartalomszolgáltató által megszűrt, hol ilyen, hol olyan irányultságú masszát kapsz - természetesen némi vérrel, halállal, borzalommal fűszerezve. Tehát a híradót élből kilőheted. Később rátérek, miért van ennek jelentősége.

Lássuk a hírportálokat. Böngészd végig akármelyik nagyobb portál nyitó lapját, és figyeld magadat. Jobb kedved lesz tőle, vagy lehúz? Tippjeim vannak... De gondoljuk tovább az egészet. Mennyiben változtatja meg a napodat, ha tudod, hogy épp ki mit lopott el, épp ki kit erőszakolt meg, vagy épp milyen korrupcióra derült fény? Másképp fogod végezni a munkádat aznap? Több pénzed, időd, boldogságod lesz általa? jelent ez bármiféle HASZNOT az életedben? Hozzásegít a céljaid eléréséhez? (Azt hiszem itt buktam a kiemelést az index2-n ;) )

Amennyiben napi szinten böngészed ezeket a híreket - mármint, ha nem figyelsz oda, mit böngészel, csak "hagyod magad" sodródni - akkor idővel menthetetlenül a "szar ez a világ, nem is nagyon van értelme itt küzdeni" gondolkodású emberek csoportját fogod gazdagítani.

De kérdem én: muszáj neked ezzel indítanod a napodat?

Hidd el, egy csomó jó dolog is történik ám a világban. Persze, ezeket nem tolják az arcodba... Picit utánuk kell menni, de ha egyszer megtalálod ezeket a forrásokat, utána már bármikor vissza tudsz találni hozzájuk. Gondolj bele: kutatók elképesztő felfedezéseket tesznek. Kihalófélben lévő állatfajokat mentenek meg. Orvosi áttörések születnek. Vannak pozitív jövőképpel rendelkező emberek, akik elképesztő távlatokban gondolkodnak. Mi lenne, ha pozitív hírekkel indítanád a napodat?

Kérdések és szavak, melyeken ha elgondolkodsz, segíthet a változásban!

Persze, a sok szar megtörténik így is, tudom. De ahogy nem kötelező az úton lelassítani egy véres baleset mellett (persze, ennek is megvan a pszichológiája, hogy miért bámulja meg ezeket mindenki, nem tudatos ez), úgy a hírek között sem muszáj a negatívra szorítkozni. Elég szívás, hogy a pozitív dolgokat keresni kell, de ha csak egy héten keresztül kipróbálod, hogy a szokványos hírek helyett ilyenekkel indítod a napodat, látni fogod, milyen elképesztő különbséget jelent ez a napi hangulatod szempontjából!

Gyomlálj ki minden negatívat az életedből! Anélkül is megtalálnak a rossz dolgok, hogy külön keresnéd őket. Nem elég neked megbirkózni azzal, ami amúgy is jön? Bár az a vicc, hogy ha elkezdesz "gyomlálni", akkor egyre kevesebb negatív dolog jön az életedbe.

Szélmalomharc ez, tudom. Hiszen ezer indokot tudsz mondani, hogy miért jó neked, ha "tudsz mindenről". Én nem fogok ezen vitatkozni senkivel. Egy dolgot kérek csupán, ha nem okoz nagy gondot: csinálj végig egy hetet úgy, hogy nem olvasol, vagy nézel negatív híreket! Közben figyeld a hangulatodban, hozzáállásodban történt változást!

Hidd el, megéri!

Hihetetlen, hogy milyen éleslátásról tesznek tanúbizonyságot a gyerekek. Egy egyszerű kérdésről kezdtem el beszélgetni a szerelmem nagyobbik lányával. Egyszerű... Annyiról szólt a dolog, hogy vajon miért születtünk erre a világra. Mondta, hogy neki vannak erről gondolatai. Így hát gondoltam egy merészet, és kértem, írja le őket. Nos, megtette, nem is akárhogyan. Íme a változtatásoktól mentes, eredeti verzió!

Miért éljük az életünket?

Elgondolkodtál már azon, miért éled az életed? Talán azért, hogy segíts másokon? Vagy hogy tüzet olts, ha ég egy ház? Miért születtél erre a világra, miért vagy az, aki vagy?

Lehet, hogy azért születtél, hogy emberek életét mentsd meg?

Senki sem tudja, de élete során át a sok tapasztalatból rájön, miért éli az életet!

De van, aki sose ébred rá, hogy miért él ezen a földön. De miért? Te segítenél valakinek, hogy rájöjjön, hogy miért éli az életét?

Mert sajnos vannak olyan emberek, akik nem tudnak ételt venni, nem tudnak szép ruhákat venni.

Ellenben vannak nagyon gazdag emberek, akik bármit meg tudnak venni. Van, aki nem ismerte a szüleit, van, aki keveset látta a testvérét: igazságtalanságnak tartjuk, de Istennek biztos terve volt vele.

Ha belegondolsz, hogy miért, biztos kapni fogsz egy választ és rájössz, hogy így jobb.

Én azt gondolom, hogy sok ember igazságtalanságnak tartja ami vele történik, és szerintem pár embernek igaza van, de van akinek nincs igaza. Van, aki csak nem fogadja el, vagy nem gondolja végig, ami épp történik vele, észre se veszi, ami épp történik, vagy csak nem veszi észre, hogy így neki is jobb. De ha valaki nagyon rossz helyzetben van, sokkal jobban meg kell érte dolgoznia, ha valóra akarja váltani az álmait. Ha este lefekszünk aludni, képzeld el a célod az álmodba, képzeld el tökéletesen. Az álmok valóra válnak; ha küzdünk érte, megvalósíthatjuk.

Írta: Csillámkő  :)

Szeretném felhívni a figyelmet a következő gondolatra (sok egyéb között): "Van aki csak nem fogadja el, vagy nem gondolja végig ami épp történik vele, észre se veszi ami épp történik, vagy csak nem veszi észre, hogy így neki is jobb 

Elsőre úgy voltam vele, hogy ismét el kell olvasnom, de érdemes figyelemmel végigrágni ezeket a sorokat. Mert valóban. Az emberek jelentős része nem is gondolja végig, mi az ami történik vele. Észre sem veszi, mi is történik vele valójában. És különösen igaz, hogy nem veszi észre, hogy neki így is jobb, azaz, nem látja, hogy az adott  körülményeket hogyan formálhatná a maga előnyére. De ez persze már csak a én saját szemüvegemen keresztüli értelmezés. 

Emellett nem tudok elmenni az esti, lefekvés előtti vizualizáció felett, azaz: "ha este le fekszünk aludni képzeld el a célod az álmodba képzeld el tökéletesen." A legnagyobb, vizualizációval foglalkozó guruk, szakemberek ugyanezt mondják: a legapróbb részletekig képzeld el az álmaidat. Hozd be a jelenbe a jövőt. És sorolhatnám. Nos, a cikk írója aligha olvasott tőlük bármit... Neki ez természetesen, magától értetődően jön. 

Ha okosodni akarsz, tanulj a gyerekektől... Ez tulajdonképpen egy unalomig ismételt klisé is lehetne, de az ilyen írások és momentumok bizonyítják be, mennyire igaz is egyúttal!

A személyes fejlődés egyik alaptétele, hogy új információkkal gazdagítod magad. Ez lehet bármi, amit a saját személyes céljaid elérése érdekében fontosnak ítélsz. Nyilván mindenkinek más és más könyvek jelenthetnek tökéletes támaszt a személyes fejlődésükhöz. Azonban én szeretném itt kiemelni majd azokat, amelyek rám, nagy hatással voltak/vannak, és melyeket  tiszta szívvel tudok javasolni mindenkinek, aki szeretne picit magával foglalkozni. 

Nos, a hétvégén alkalmam nyílt kvázi "külsősként" bepillantást nyerni egy ilyen rendezvénybe. Egy régi ismerősöm, edzőtársam hívott el, pusztán azért, mert tudja, hogy pozitív gondolkodású vagyok, és úgy gondolta, tetszene nekem ez a közösség, meg ez az egész.

Lássuk csak, mit mondhatnék az egészről, ha tagadással a fejemben és a szívemben, kukacoskodva, kritikusan ültem volna be a Ring Akadémiára. "Na, itt aztán mindenki vigyorog, mint a Vidám Vasárnapon". "Jesszus, táncolnak...". "Na, így kell meghülyíteni a "most kezdőket", hogy végleg belebolonduljanak az egészbe". Pár éve egyébként így is gondolkodtam volna, nem tagadom.

De ma már más szemmel ültem be. Eleve hálás voltam azért, mert a rendezvény végén, mivel VIP jegyet vettem, kapásból két Szabó Péter előadást is meghallgathattam, plusz tudtam vele közös fotót is csinálni. Nekem már ezért megérte a dolog - nagyon szimpatikus nekem Péter munkássága, több ilyen emberre volna szükség. A üzenete mindenki számára minimum megfontolandó, de inkább követendő kéne, hogy legyen. Tehát ezért eleve hálás voltam, de tulajdonképpen érdekelt, milyen manapság egy ilyen összejövetel. Nagyon régen voltam egy másikon, de nem volt szimpi az egész. Azóta tudom azt is, hogy miért, de erről is később.

Szóval mit láttam a mai szememmel? Egy rakás embert, aki jól érzi magát. Egy csomó ember, aki motivált abban, amit csinál, és nem mellékesen, szereti is azt. Pedig sokan munka mellett, gyerek mellett, suli mellett tolják ezt a melót. De van egy álmuk, egy víziójuk. És ezért nem félnek, és nem restek tenni is. Hittel, lelkesedéssel, odaadással. És most az teljesen mellékes, hogy nekem, vagy bárki másnak maga a termék, vagy akár maga az MLM, mint olyan, szimpatikus-e vagy sem. Nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy az itt jelen lévők jelentős része megtalálta önmagát ebben az egészben. És ez már önmagában is irigylésre méltó. Akkor is, ha még nem kalapáltak össze maguknak milliós havi fizetést. Kaptak egy támogató környezetet. Kaptak egy struktúrát, egy rendszert, ami segíti őket. Nem lusták ahhoz, hogy fejlesszék saját magukat a céljaik elérése érdekében. Ha most magadban ellenállást, vagy bármi negativitást érzel, tedd fel magadnak a kérdést: te milyen intenzíven foglalkozol saját magad fejlesztésével? Foglalkozol vele napi szinten? Mert ők igen. 

Agyosás? Hmmm. Lehet, hogy az. És akkor? Mit szólnál, ha azt mondanám: van jó agymosás is. Amikor a régi kételyeidet, gátlásaidat, önmagadat gátló gondolatokat kitakarítod a fejedből (agykontrollban is van "gondolat nagytakarítás", ami nagyon hasonlít ehhez). Ettől nem leszel zombi, vagy robotpilóta üzemmódban irányítható ember. Sőt! Ahhoz, hogy előre juss, igenis ki KELL takarítani az agyadból a gátló gondolatokat, berögződéseket. Ez egy tanulási folyamat. Én is az út elején járok, és azt hiszem, sosem lehet igazán a végére érni. 

Tudod mit? Akkor leszek "agymosott", ha ez az ára annak, hogy a sok régi, poros, évtizedek alatt rám rakódott beidegződést, paradigmát, parát végre magam mögött tudhassam. Nem félek az ilyen agymosástól. És ehhez nem kell ám MLM-es rendezvényre menni, egyszerűen csak foglalkozni kell magaddal. 

Ehh, elkanyarodtam a tárgytól. Lássuk tehát, mit láttam még a mai szememmel a Ringen. Olyan embereket, akik nem félnek táncolni, ha úgy van kedvük. Akik simán megölelik a mellettük álló tök idegen embert, ha épp ez szolgálja a lelki fejlődésüket (ha összerezzensz a gondolatra, akkor jó eséllyel még van dolgod magaddal, amellett, hogy ez nyilván részben alkati kérdés is). Akik szívvel végzik a munkájukat, fejben végig is gondolják, aztán tettekkel biztosítják, hogy célba is érjenek. Az egész nap egyik legjobb gondolata az volt, amikor az hangzott el, hogy ezt a melót csak az tudja csinálni, aki igazán szereti. Aki tisztán pénzkereseti lehetőségként tekint erre, az nem tud hosszú távon előre jutni. És nem hitegettek senkit a "passzív jövedelem" szöveggel. Minden egyes színpadra hívott ember elmondta, hogy minden nap tenni kell a sikerért. Nincs szünnap, nincs hétvége. De ha szereted amit csinálsz, akkor mégis, mi jelentősége van annak, hogy milyen nap van, nem igaz? 

És ezért nem győzködött engem ott senki (szemben a korábban emlegetett másik csapattal, akik nem hagytak élni). Mert tudták, hogy ha magamtól rákérdezek, mi ez az egész, akkor én vagyok az emberük, de ha nem, akkor nem kell egymás idejét húzni. Nekem megvannak a magam álmai. És ezt tiszteletben tartották. Ettől pedig még szimpatikusabb lett az egész számomra.

Lehet, hogy a megrögzött MLM ellenes olvasóknál kiverem a biztosítékot ezzel, de gondolom, amit gondolok: kívánom mindenkinek, hogy egyszer képes legyen nyíltan, előítéletektől mentesen - vagy legalább azokat picit háttérbe téve - beülni egy ilyen rendezvényre. Kívánom, hogy képes legyél úgy beülni, hogy felcsipegesd mindazt, ami számodra érték, és ne zavartasd magad azzal, ami esetleg nem fekszik neked. Mert ez már csakis rajtad múlik, senki máson!

Idiótaságnak tűnhet, hiszen az ónos eső tulajdonképpen szívás. Azonban hiszek benne, hogy nincs olyan körülmény, amiről egy pici odafigyeléssel ki ne lehetne hozni, hogy van benne legalább valami minimálisan jó dolog. Még az ónos esőben is. 

Lássuk, hogy gondolkodunk az ónos esőről általánosságban. Mi ömlik a hírekből? "Első fokozatú riasztást adtak ki xy megyére az ónos eső miatt". "Ne induljon senki útnak". És sorolhatnám. Félreértés ne essék: tisztában vagyok az ónos eső veszélyeivel. Tudom, hogy balesetveszélyes, a járdák csúsznak, stb. ezen nyilvánvalóan nem tudok változtatni, maximum odafigyelni, hogy én ne okozzak balesetet. De lássuk, hogy gondolkodom én az ónos esőről - miután kipucoltam az agyamat, mert nekem sem mindig megy ez zsigerből. Legalábbis egyelőre. Tehát:

"Na, ha már ónos eső esik, akkor valami kis mellékutcában alkalmam lesz kitapasztalni, hogy viselkedik a kocsi ilyen útviszonyok között. Próbálgatom picit a féket, a kanyart, stb, ilyen úgyis ritkán van. A járdán meg nekifutásból csúszom egy hosszút a gyerekekkel, max seggre esünk a végén :)"

Persze, lehet mondani, hogy mondjuk egy idősebb, nyugdíjas embernek ezek nem igazán jelentenek opciót (sőt, a fiatalabb korosztálynak is kell tudnia gyereknek lenni egy jó kis csúszkáláshoz).  De a kesergés helyett ott lehet így gondolkodni: "No, ha már ma nem tehetem ki a lábamat az utcára, akkor megcsinálom a(z) (ide bármi rég elmaradt tevékenység behelyettesíthető), úgyis régóta húzódik". 

Mit is akarok ezzel elmondani? Hát azt, hogy ne azt nézd, hogy egy adott körülmény miben akadályoz téged. Nézd azt, hogy mire teremt lehetőséget! Mert ha belefeszülsz, sem tudod elintézni, hogy NE essen az a fránya ónos eső, ha esni akar.  Ez a körülmény kívül esik a hatókörödön. Viszont innentől te döntöd el, hogy miként viszonyulsz ehhez. Lehet dühöngeni. Mert lehet, hogy nem jutsz el valahova, ahova muszáj lenne. Dugóba kerülsz, amikor sietnél, hiszen ilyenkor egy csomó baleset van. Érthető, ha ez nem tetszik.

De azt megvizsgáltad, hogy az adott helyzet mire teremt lehetőséget? Ha kétszer olyan hosszú ideig tart kocsival az út, lehet, hogy közben lesz időd felhívni egy barátot akivel rég beszéltél (kihangosító, füles, természetesen :) ). Vagy hallgatni valamilyen "okosítós" hanganyagot, vagy akár hangoskönyvet. Vagy végre nyugalomban végighallgatni a kedvenc albumodat, amit otthon úgysem tudsz. És ez csak az autós eset. Ezeket a lehetőségeket mind megvizsgáltad?

Hiszek benne, hogy nincs szituáció, amiből ne lehetne kihozni valami jót. Vagy ne lehetne tanulni belőle legalább. Persze, szükség van hozzá egy kis "gondolat nagytakarításra", és le kell vetkőzni pár rossz beidegződést, de hosszú távon megéri. Alant kiraktam pár kártyát, pár kérdéssel, melyeket ha a témával kapcsolatosan felteszünk magunknak, segíthetnek a változásban. 

Nem állítom, hogy ebben fekete öves vagyok. Van, amikor én is azt mondom, kapja be a világ, ebben nincs semmi jó. Sőt mi több, a kisördög a fejemben - tudod, a hangok - már most ott kántálja, hogy ez az a tipikus "amerikai minidenenvigyorgunk-bekokózott életérzés", és teljesen mentes mindenfajta realitástól. Pedig így gondolkodom a legtöbb dologról, és még így is, van az énemnek egy része, ami lázad. Nem tudom, talán szeretünk keseregni? Naná, hogy szeretünk... Az sokkal kényelmesebb, mint belátni, hogy a hozzáállásunkért csakis mi vagyunk a felelősek ;)

Szóval, lehet mondani, hogy az ónos eső az színtiszta szívás. Ha te így gondolod, akkor legyen így. Nekem mindenesetre nem rontotta el a mai napomat, pedig többször kocsiba is kellett ülnöm, utcára kellett mennem. Akkor ki járt jobban? ;)

Ciki a téma, bevallom. 9 évet húztam le az ország legnagyobb étrendkiegészítő webáruházánál. Ezrek ismerték az arcomat. Hirdettem az egészséges étrend fontosságát, és nem nagyon tudom megszámolni, mennyi edzéstervet írtam meg az évek során. Saját videós főzőműsorom volt, egészséges, diétás ételek elkészítéséről. 

És mindeközben - bár nem végig, de mondjuk az utolsó években masszívan - dohányoztam. Eleinte sutyiban, mert hát hogy veszi ki magát, ha meglát valaki az utcán, aki ismer a netről. Aztán később már ezt is elengedtem, és füstöltem, ahol és amikor csak lehetett. "Mit számít? Úgyis sportolsz, így nem árt annyira. Már a félmaratont is úgy futottad le, hogy cigiztél, akkor meg? Különben is, városban élsz, tökmindegy ebben a szmogban, mit csinálsz a tüdőddel. És egyébként is, szeretsz dohányozni, a büdöset meg senki nem érzi, mer" rágózol nonstop, meg hát parfüm is van a világon. És amúgy is, nehéz szakaszban van az életed, majd utána leszoksz". 

Hát, ez csak egy apró részlet a "kis barátaim" delejes suttogásáról a fejemben. És ez semmi ahhoz képest, amibe a leszokáskor kezdtek bele... Azt gondolom, mindenkinek jó lenne ezt elolvasni aki leszokóban van, hogy érezze, mindenki így szív. Mindenkinek, aki még dohányzik, hátha nincs tudatában, hogy a hangok milyen irracionálisak a fejünkben. És annak is jó elolvasni, aki soha nem volt szenvedélybeteg, mert különben a büdös életben nem fogja megérteni ennek a lélektanát. Mondjuk esélyes, hogy így sem, de talán bepillantást nyerhet az egész dolog működésébe.

Tehát, leteszed a cigit. Már maga az elhatározás is vicces tud lenni. Cigivel a kezedben kijelented: te bármikor le tudsz szokni. Ez nagyon megy. Én is nyomtam. " Nekem csak a pótcselekvés kell, igazából ha egy napot kibírok, utána már semmi az egész, csak azt kell túlélni". Ezek után jön az "oké, leteszem, de nem mondom ki, hogy soha többé, az olyan félelmetes" kör. Aztán jön a leszokás napja. "Első nap még szívj kevesebbet, már ez is sokkal jobb, mint a korábbi állapot" - mondják a hangok. És belemész. Nem gondolsz bele, hogy a kevesebbet szívás, az pont nem az abbahagyás, de meggyőzöd magad, hogy ez rendben van. Este aztán jön a lelkifurdalás, és ha szerencséd van, eddigre elfogyott a cigid, és nem jutsz dohánybolt közelébe reggelig. 

Jön a reggel. "Kemény vagyok, nem kell ez a szar. Huhh, de elszívnék egy cigit. Lehet, veszek egy dobozzal, elszívok egyet, és kidobom a többit. Vagy odaadom egy hajléktalannak. Így még jót is teszek. Basszus, de jól esne. De nem, nem veszek. Ahh, ebben a megállóban mindig dohányzom reggelente. De nem, nem kell." (itt jön egy nyugisabb időszak, az első krízis után). "Kérj valakitől egy szálat. Akkor nem kellett venned, és egy szál nem a világ vége." - jön a következő nagy ötlet. "De amúgy, ha most veszek egy dobozzal, és napi egy szálat szívok el, az tulajdonképpen tényleg nem gáz, és majdnem egy havi adag megvan egy doboz cigiből" - és basszus, ez olyan kemény, hogy ahogy ezt írom, kedvem támad venni egy dobozzal, miközben az eszemmel tudom, hogy ez baromira nem működik. Vagy leteszed, vagy nem. A napi egy szálból ugyanis szemvillanás alatt lesz kettő, aztán négy, aztán ideges leszel valamiért, és lesz 6, és így tovább. De oké, legyőzöd, nem veszel...

Majd találkozol valakivel, akivel mindig együtt dohányoztál. "Ezazzz, kérek tőle, leszarom, egy szál nem szál, nem érdekel" - mondod magadnak. Ha szerencséd van, akkor ő is épp leszokóban van, de még ekkor is megvan a veszélye hogy "meggyőzitek egymást" arról, hogy ez nem probléma. Az igazat megvallva, alig várod, hogy a másik belevigyen a rosszba! Azt várod, ő mondja neked, hogy egy szál nem számít. Azt várod, azt mondja, hogy ő már vett úgyis. De nem vett, basszus.... Nemigazmár. Ez is ugrott. Nincs pofád elrontani őt. Így bukod te is a fincsi esti dohányzást. Legközelebb azért lehet, veszel egy olyat amit ő szív. Az olyan, mintha nem magadnak vennéd. Neki segítesz, hisz olyan feszült, biztos jobb lenne neki cigizni, mint ezzel a leszokással görcsölni. És ő olyan keveset szív amúgy is. Akkor meg nem mindegy? 

Figyeled, milyen gonoszak tudnak lenni a hangok? Már az sem számít, hogy mást akadályozol - adott esetben olyasvalakit, akit szeretsz. Csak a kurva cigi hiánya duruzsol a füledben. És az a durva, hogy én még csak nem is vagyok idegbeteg, ha nem gyújthatok rá, Ha van nálam cigi, azt azonnal, és gyorsan elszívom. Mindet. Ha nincs, akkor sem leszek valamiféle kontrollálhatatlan barom. Bele sem merek gondolni abba a hangzavarba, ami egy durvábban nikotinfüggő ember fejében zajlik ilyenkor...

De aztán valahogy ezen is túl leszel. És így telnek a napok szépen egymás után. A hangok csitulnak, de mindig ott vannak, gonoszul, huncutul győzködve téged, hogy egy szál nem szál, és egyébként is... Eddig bírom. Igyekszem sokat olvasni arról, hogy miért jó leszokni - röhej, nem? Ezek a roncsolt tüdős képek, meg maga a tudat, hogy egészségtelen, nem motiválóak - az, hogy mit nyerhetek, az sokkal inkább.

Valahogy engem jobban hajt, hogy valaminek az abbahagyása miért lesz JÓ, mint az, hogy a nem abbahagyása miért lesz rossz. 

Igyekszem szokást csinálni abból, hogy a számomra az adott témában többet jelentő kérdések kártyáit kiterítem, ez látható a képen fent... Ezek coaching-ban használatos kártyák, nincs bennük semmi misztikum, és biztos, hogy nekem mást jelentenek, mint neked. Ha van kedved, gondolkodj el rajta, neked hogyan kötődik ehhez a témához ez a pár kérdés, és/vagy a hozzájuk tartozó kép! Ígérem, nem bánod meg, lehet hogy egy új nézőpontot kapsz ;)

Te szoktál már le valaha valamilyen káros szenvedélyről? Mivel küzdöttél meg, mi volt a nehéz? Ne szégyelld idekommentelni!

Azt hiszem, hogy a céljaim megvalósításának legnagyobb akadálya saját magam vagyok. Ez mondjuk az emberek 99%-ánál valószínűleg így van, csak nem mindenki látja ezt be szívesen. Ha pedig igen, akkor máris önigazolásra használja, ahogyan én is sokáig. Azaz, megnyugodtam abban, hogy felismertem, hogy halogatós vagyok, felvállaltam - majd ha valami nem került megvalósításra, nyugtáztam magamban, hogy "ohh, hát persze ,ez is ezért volt". 

Ez olyan, mint amikor egy alkoholista büszkén felvállalja, hogy "igen, alkoholista vagyok", mert ezt látta a filmekben, hogy a felismerés az első lépés, ami igaz is, aztán utána iszik egy kupicával jutalomból. 

Lássunk egy példát, hogy zajlik ez nálam egy konkrét példán keresztül. Épp egy társasági szerződés módosítást kellett ma intéznem. Ez alapvetően annyi, hogy felhívom az ügyvédet, elmondom, majd leírom neki, mit kellene módosítani, aztán utána már csak aláírni kell, no meg persze fizetni, mint a katonatiszt.

Mi történik a fejemben? A "hibás" szavakat  kiemelem, szemléltetés céljából :)

"Beszélnem kellene az ügyvéddel, csak előbb még elintézem a postát, meg van ez a másik telefon is. Hmm, lehet el is kéne mosogatni (a mosogatás nagyon hasznos tevékenység, jót teszek vele, ez így nem is halogatás, mondja a kis hang), meg az ágyat is meg lehetne igazítani. Fujj, de utálom már előre a bürokráciát (ne legyé' hülye, ez egy semmiség, mondja a "jó" hang a fejemben). Oké, laptop bekapcsol. Növekvő ingerültséggel keresek valami roppant fontos elintézni valót, de vesztemre, nem találok semmit."

Fél éve ilyenkor a végtelenségig folytattam volna ezt, és persze kitakarítottam volna a fél lakást, mielőtt belekezdek az egészbe. Most azonban inkább leírom, hogyan formáltam át a hangok mondanivalóját a fejemben. 

"Azzal kezdem a napot, hogy ráírok az ügyvédre, hogy túl legyek ezen a szarságon. Nehogy már itt lógjon a fejem felett, és ezért ne tudjak haladni a fontos dolgokkal (rossz hang a fejemben persze nem csitul, és győzköd, hogy ez tulajdonképpen ráér, mert most van ihletem írni, ezt ki KELL használni). Ha ezzel megvagyok, nyugodt lelkiismerettel tudok koncentrálni  a többi feladatra. Mit is fogok megcsinálni ma? Ezt, ezt és ezt... Rendben, 4-ig adok időt magamnak minderre."

Itt is kiemeltem pár fontos dolgot, amivel a hangokat ki lehet csinálni. Ha nemszeretem dolgot kell megtenned, az egyik legjobb amit tehetsz, hogy előre veszed, és erőből túl leszel rajta. Ehhez kell egy kis erő, de utána szuper érzés lesz. Tudom hogy ez baromira közhelyes, de akkor is így van. Jó, ha elképzeled, milyen lesz, amikor már magad mögött tudhattad az egészet. És persze, a "nem hagyom hogy egy ilyen apróság akadályozzon" hozzáállás is segít. 

A másik, még ennél is fontosabb dolog... Az első idézetben miből látsz sokat? Kellene, lehetne... Ezek nem vezetnek sehova. Nézd a második verziót. "Mit is fogok megcsinálni ma?" Nem pedig mit kellene.... A fogok, az egy elhatározás, a kellene, az maximum egy vágy. Az a "dejólenneha". Ráadásul időben is behatároltam magam, ami egy újabb kényszerítő erő, és innentől kénytelen leszek "szervezni" a napomat.

Talán segítség: kiraktam az asztalra pár coaching kártyát, néhány szóval és kérdéssel, melyek a témába vágnak (ld. a képen). Fusd át  őket! Néha egy egyszerű kérdés segít a legtöbbet. Nekem pl. ezek közül a "Mire várok?"-nak van a legnagyobb ereje,de ez mindenkinél más lehet. 

Banálisnak tűnhet egy-két ilyen apró változtatás, de a szavaknak, gondolatoknak iszonyú erejük van. Elég, ha egy "kellene" helyett azt mondod" meg fogom tenni", és máris érezni fogod a különbséget. Ehhez persze figyelned kell magadra, és a rossz hangok továbbra is ott lesznek, de ki lehet őket cselezni. 

Első lépésként felejtsd el azt, hogy "kellene" és "lehetne". Megtisztelnél vele, ha a tapasztalataidat is megosztanád ezzel kapcsolatosan! 

Sokat gondolkodtam rajta, hogy hogyan is fogalmazhatnám meg, miről szól ez a blog. Az, hogy motiváció, egyfelől iszonyú sablonos, másfelől kb. ezren csinálják már. Én azonban nem akarok sem koelhói "magasságokba" emelkedni itt, és nem is akarom ezer helyen korábban olvasott, unalomig meg-és átrágott idézetekkel, történetekkel, vagy más írásokkal traktálni a nagyérdeműt. No offense - ezeknek is megvan a maguk szerepe, és hazudnék, ha azt mondanám, rám soha nem volt hatással egyetlen idézet, vagy ilyen jellegű írás. Sőt!

Én azonban mást szeretnék.

Mindenkinek vannak vívódásai. Mindenkiben egy seregnyi hang suttog, vagy kiabál - mikor hogyan. Láttad az (szülők előnyben) Agymanók c. rajzfilmet? Na, az már kezd hasonlítani erre. Aztán van, aki ezt bevallja, van aki nem. Van aki tudatában van ennek, van aki nem. De csak kevesen merik kiteregetni ezt a dolgot. Elvégre ezek a fránya belső hangok elég kényes témákat is néha durva, otromba módon kommentálnak. És kegyetlenek. Néha őszinték, néha azonban tévútra visznek. Néha a barátaid, néha az ellenségeid - ha hagyod hogy azzá váljanak. 

Kép forrása: https://anartistsjourneytolife.wordpress.com/

Én ezeket szeretném itt leírni, többek között. Vívódásokat, belső párbeszédeket. Hogy miért? Több oka is van.

Egyrészt, szeretném hinni, hogy a fejlődés útjára léptem, legalábbis világnézet, hozzáállás, célkitűzések, és főként megvalósítás terén. És egy sor motivációs könyvet lehet olvasni csodás sikerekről, semmiből felkapaszkodott emberekről. Célokról, és azok megvalósításáról. Elolvasod ezeket, és olyan könnyűnek tűnik az egész. Aztán te is beleugrasz - és bátorítalak, hogy tedd meg, és kezdd el élni az életedet - és akkor jönnek a hangok a fejedben. Kétely, halogatás, aggodalmaskodás, félelem - hogy csak a legalapvetőbbeket említsük. És megtorpansz. Mert Sikeres Jánosnak ez csettintésre ment. Te meg itt szerencsétlenkedsz... Azt gondolod, hogy te alkalmatlan vagy erre, és ami a szuper bestseller-es motivációs könyvekben van, az nem neked szól. Egyedül vagy...

Pedig nagyon is neked szól, csak egy fontos részlet nincsen bennük. Bár leírják, hogy "ez bizony nehéz folyamat", de azt nem, hogy ez a folyamat hogy zajlik. Mármint, mélyen legbelül. Mivel kell szembenézned. Alapvetően ott a probléma, hogy nem tudatosulhat benned, hogy NEM VAGY EGYEDÜL. Mindenki így kezdi. Mindenkinek nehéz, és mindenkinek ezernyi hang suttog, beszél, ordít a fejében. Persze, erre nincsen sablon - mindenkinek másképp nehéz ez, de legtöbbünknek valami módon nehéz.

Én egy pozitív ember vagyok. az a fajta, aki a legnagyobb szarban is próbál értelmet találni. Olyan, aki épp azon munkálkodik, hogy ha nem tud változtatni adott körülményeken, akkor azon változtasson, amin tud - a körülményekhez fűződő viszonyán. Ez persze néha nehéz, még egy pozitív embernek is. De hiszek magamban, és abban, hogy ez a helyes út. Már csak azért is, mert számtalan példát látok a környezetemben - sikeres embereket, akiknél ez működött és működik. 

Coach Your Life. Más szavakkal, légy a saját coach-od. Irányítsd az életedet! Megteheted. Hiszed vagy sem, de az irányítás bizony a te kezedben van. A saját példámon tudom, hogy a nulladik lépés ennek a felismerése. Minden más csak ez után következhet - mert ez még csak az út legeleje.

Én felvállalom. Arra kérlek, olvasd, kövesd, és ha jól  esik, kommentáld a hangzavart a fejemben. Nekem terápia ha leírhatom, neked pedig tanulságos lehet, egyszersmind láthatod, hogy nem csak neked vannak meg a magad kis démonai.