Nos, a hétvégén alkalmam nyílt kvázi "külsősként" bepillantást nyerni egy ilyen rendezvénybe. Egy régi ismerősöm, edzőtársam hívott el, pusztán azért, mert tudja, hogy pozitív gondolkodású vagyok, és úgy gondolta, tetszene nekem ez a közösség, meg ez az egész.

Lássuk csak, mit mondhatnék az egészről, ha tagadással a fejemben és a szívemben, kukacoskodva, kritikusan ültem volna be a Ring Akadémiára. "Na, itt aztán mindenki vigyorog, mint a Vidám Vasárnapon". "Jesszus, táncolnak...". "Na, így kell meghülyíteni a "most kezdőket", hogy végleg belebolonduljanak az egészbe". Pár éve egyébként így is gondolkodtam volna, nem tagadom.

De ma már más szemmel ültem be. Eleve hálás voltam azért, mert a rendezvény végén, mivel VIP jegyet vettem, kapásból két Szabó Péter előadást is meghallgathattam, plusz tudtam vele közös fotót is csinálni. Nekem már ezért megérte a dolog - nagyon szimpatikus nekem Péter munkássága, több ilyen emberre volna szükség. A üzenete mindenki számára minimum megfontolandó, de inkább követendő kéne, hogy legyen. Tehát ezért eleve hálás voltam, de tulajdonképpen érdekelt, milyen manapság egy ilyen összejövetel. Nagyon régen voltam egy másikon, de nem volt szimpi az egész. Azóta tudom azt is, hogy miért, de erről is később.

Szóval mit láttam a mai szememmel? Egy rakás embert, aki jól érzi magát. Egy csomó ember, aki motivált abban, amit csinál, és nem mellékesen, szereti is azt. Pedig sokan munka mellett, gyerek mellett, suli mellett tolják ezt a melót. De van egy álmuk, egy víziójuk. És ezért nem félnek, és nem restek tenni is. Hittel, lelkesedéssel, odaadással. És most az teljesen mellékes, hogy nekem, vagy bárki másnak maga a termék, vagy akár maga az MLM, mint olyan, szimpatikus-e vagy sem. Nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy az itt jelen lévők jelentős része megtalálta önmagát ebben az egészben. És ez már önmagában is irigylésre méltó. Akkor is, ha még nem kalapáltak össze maguknak milliós havi fizetést. Kaptak egy támogató környezetet. Kaptak egy struktúrát, egy rendszert, ami segíti őket. Nem lusták ahhoz, hogy fejlesszék saját magukat a céljaik elérése érdekében. Ha most magadban ellenállást, vagy bármi negativitást érzel, tedd fel magadnak a kérdést: te milyen intenzíven foglalkozol saját magad fejlesztésével? Foglalkozol vele napi szinten? Mert ők igen. 

Agyosás? Hmmm. Lehet, hogy az. És akkor? Mit szólnál, ha azt mondanám: van jó agymosás is. Amikor a régi kételyeidet, gátlásaidat, önmagadat gátló gondolatokat kitakarítod a fejedből (agykontrollban is van "gondolat nagytakarítás", ami nagyon hasonlít ehhez). Ettől nem leszel zombi, vagy robotpilóta üzemmódban irányítható ember. Sőt! Ahhoz, hogy előre juss, igenis ki KELL takarítani az agyadból a gátló gondolatokat, berögződéseket. Ez egy tanulási folyamat. Én is az út elején járok, és azt hiszem, sosem lehet igazán a végére érni. 

Tudod mit? Akkor leszek "agymosott", ha ez az ára annak, hogy a sok régi, poros, évtizedek alatt rám rakódott beidegződést, paradigmát, parát végre magam mögött tudhassam. Nem félek az ilyen agymosástól. És ehhez nem kell ám MLM-es rendezvényre menni, egyszerűen csak foglalkozni kell magaddal. 

Ehh, elkanyarodtam a tárgytól. Lássuk tehát, mit láttam még a mai szememmel a Ringen. Olyan embereket, akik nem félnek táncolni, ha úgy van kedvük. Akik simán megölelik a mellettük álló tök idegen embert, ha épp ez szolgálja a lelki fejlődésüket (ha összerezzensz a gondolatra, akkor jó eséllyel még van dolgod magaddal, amellett, hogy ez nyilván részben alkati kérdés is). Akik szívvel végzik a munkájukat, fejben végig is gondolják, aztán tettekkel biztosítják, hogy célba is érjenek. Az egész nap egyik legjobb gondolata az volt, amikor az hangzott el, hogy ezt a melót csak az tudja csinálni, aki igazán szereti. Aki tisztán pénzkereseti lehetőségként tekint erre, az nem tud hosszú távon előre jutni. És nem hitegettek senkit a "passzív jövedelem" szöveggel. Minden egyes színpadra hívott ember elmondta, hogy minden nap tenni kell a sikerért. Nincs szünnap, nincs hétvége. De ha szereted amit csinálsz, akkor mégis, mi jelentősége van annak, hogy milyen nap van, nem igaz? 

És ezért nem győzködött engem ott senki (szemben a korábban emlegetett másik csapattal, akik nem hagytak élni). Mert tudták, hogy ha magamtól rákérdezek, mi ez az egész, akkor én vagyok az emberük, de ha nem, akkor nem kell egymás idejét húzni. Nekem megvannak a magam álmai. És ezt tiszteletben tartották. Ettől pedig még szimpatikusabb lett az egész számomra.

Lehet, hogy a megrögzött MLM ellenes olvasóknál kiverem a biztosítékot ezzel, de gondolom, amit gondolok: kívánom mindenkinek, hogy egyszer képes legyen nyíltan, előítéletektől mentesen - vagy legalább azokat picit háttérbe téve - beülni egy ilyen rendezvényre. Kívánom, hogy képes legyél úgy beülni, hogy felcsipegesd mindazt, ami számodra érték, és ne zavartasd magad azzal, ami esetleg nem fekszik neked. Mert ez már csakis rajtad múlik, senki máson!