Mostanában igyekszem a lehető legtöbbet járni moziba (esetemben ez kb kétheti rendszerességgel egy film). Egy-egy film előtt nem tudom megállni, hogy bele ne olvassak egy-két kritikába, hogy mégis mire számítsak. Na, ez az, amiről azt hiszem, hamar le kell szoknom. Két filmet is láttam a…

Most nyilván a legtöbben valamiféle újhullámos, ál-intelligens ömlengésre számítanak a média népbutító hatásáról, egy csipetnyi felsőbbrendűségi érzéssel fűszerezve, hogy „mindenki birka csak én nem”... De én másképp közelíteném meg a dolgot. Két példán keresztül. 1. példa Az első példában hazaér…

Gondoltad volna, hogy az előítélet képes tönkretenni az egyébként potenciálisan remek szórakozásodat? És ez csak a jéghegy csúcsa, mert nyilván emberi kapcsolatokat is csírájában mérgezhet meg. Hát, az élet mindig dob valami tanulságot, ez a szép benne... A legutóbbi, Pappa Piáról  szóló posztom…

Az ember mindig a saját példáján keresztül tud a legkönnyebben kommunikálni, így most egy némileg személyesebb hangvételű bejegyzést olvashatsz. Hosszú ideje nem írtam ide, és ennek megvolt az oka. Nem kiégés, nem motivációhiány. Sokkal egyszerűbb a helyzet. Másfelé kezdett el vinni az utam. Amiről…

Na. ez hazai pálya lesz erősen. Aki ismer, az tudja, hogy elég sok évet lehúztam a "fitnesziparban", és a sport mindig is közel állt hozzám. Mindig is szerettem a sport lélektani oldaláról írni. Leírtam, mikor az edzés terápiás célokat szolgált nálam, mint ahogyan azt is, amikor szembeszélben…

Hát, ez megint erősen az életből vett cikk lesz. Merthogy itt ültem a laptop előtt, és egyszerűen ott tartottam, hogy hirtelen nem volt mit írnom, nem jött az "ihlet". Persze jogos a kérdés, hogy hát ez csak egy blog, minek akkor erőltetni, de tök rég nem írtam már, és nagyon akartam - valamit.…

Ez most rövid lesz. Legalábbis úgy tervezem, de írás közben szokásom csapongani, szóval ez tényleg csak terv :) Az igazat megvallva, nem találtam fel a spanyolviaszt. Egy Szabó Péter előadáson hallottam erről a dologról. Megtetszett, és a napi rutinom részévé tettem, de nem csak magamnak, hanem a…

Elég mélyen érintett vagyok a témában, több okból is. A korábbi munkám során ugyanis szó szerint tízezrével kerültem online kapcsolatba olyanokkal, akik valami módon változtatni akartak az életmódjukon, és/vagy a testükön. Volt  alkalmam végigkísérni számos vitát arról, hogy mi az igazi motivációja…

Veszel valami ruhát, és az első, amire gondolsz, hogy másoknak hogy fog tetszeni... Elmész edzőterembe, de nem magadért, hanem hogy a környezeted elismerjen... Mondanál valamit, de azon aggódsz, mit váltasz ezzel ki a környezetedből... Nem úgy élsz, ahogy igazán szeretnél, hanem úgy, hogy ne válts…

Pár napja belesodródtam egy vitába. És máris kezdem a rizsahintést... A "belesodródás" az egy olyan szó, ami egy ilyen "én szinte ott sem voltam" hangulatot  kölcsönöz a dolgoknak. Mintha az minden teljesen a hatáskörünkön kívül történt volna. Pedig nem ez a helyzet; az ember nagyon is ott van…