Ez most rövid lesz. Legalábbis úgy tervezem, de írás közben szokásom csapongani, szóval ez tényleg csak terv :) Az igazat megvallva, nem találtam fel a spanyolviaszt. Egy Szabó Péter előadáson hallottam erről a dologról. Megtetszett, és a napi rutinom részévé tettem, de nem csak magamnak, hanem a gyermekeimnek is. 

Elöljáróban hadd kérdezzem meg, hogy mik az emlékeid iskolás korodból... Ha hazavittél akármilyen jegyet, vagy jegyeket, akkor mire kérdeztek rá? Hogy mire kaptad az ötöst? Vagy hogy miért lett csak négyes, vagy hármas? Ha nem 100%-os volt egy dolgozatod, mi volt az első kérdés? Hogy mit rontottál el? 

Gyermekkorunk óta "hibaorientált" gondolkodásra vagyunk nevelve. Legyen szó bármiről, előszeretettel nézzük azt, hogy egy adott dologban mi volt a hiba, mi volt elrontva, mitől nem volt tökéletes. Arról nem is beszélek most, hogy a jövőbeli tervekkel kapcsolatban milyen az általános gondolkodás. De az biztos, hogy az "az a baj, hogy" kezdetű mondatok reneszánszát éljük...

Pedig ezen nem is olyan nehéz változtatni. Pontosabban, nyilvánvalóan az, hogy a mindennapjaink részévé tegyük az ezzel ellentétes gondolkodást, az egy idő- és energiaigényes folyamat, ugyanakkor egy roppant egyszerű kis gyakorlattal szokássá tehetjük azt, hogy legalább elinduljunk az ide vezető úton. A dolog pedig nagyon egyszerű, és tiszta szívvel javaslom mindenkinek, hogy próbálja ki. Ha szülő vagy, a gyerekeiddel is csináld, nagyon megéri!

Nekünk van egy esti rituálénk a gyerekekkel. Ez eddig annyi volt, hogy a fiam rákérdezett, hogy "ma kinek mi volt a legjobb?". Ez egyébként eleve tök jó, és nem is én találtam ki, ez természetesen jött belőle. Évek óta minden áldott este így alszanak el, hogy erről beszélünk. Na, ide illesztettem be még két kérdést. Az egyik, amiről jelen esetben szó van: "Ma ki mit csinált jól?" (A második, "Ma miért vagyok hálás?" kérdésre egy másik posztban ugyancsak szívesen kitérek)

És bizony, ez a kérdés elsőre szokatlan lehet. Nem szokásunk végiggondolni ilyen megközelítésből a napunkat. Pedig hidd el, tök motiváló. Miért is ne? Hiszen nincs olyan nap, hogy valamit ne csinálnánk jól. Legyen az egy apróság, vagy egy világmegváltó dolog, ez teljesen mindegy, A lényeg, hogy tudatosítsd magadban, hogy te ma valamit igenis jól csináltál. Ha ezt napi rutinná teszed, az elképesztő hatással lesz az önbecsülésedre. És nem mellékesen, jobban is fogsz aludni, ha így hajtod álomra a fejedet. 

A gyerekeket öröm hallgatni ilyenkor. Amikor tudatosítja, megerősíti magában a fiam, hogy igenis a matekházit jól csinálta meg, ráadásul az elsők között. Lehet, hogy ez szóba sem kerülne amúgy, de így ki is mondja. Vagy a lányom, aki kimondja, hogy ő bizony ügyes volt a mozgásműhelyben az oviban. 

A dicsekvést gyakorlatilag bünteti a mai társadalom, legalábbis kis hazánkban. Nagyképűségnek hangzik sokak számára, és visszatetszést keltő is... Pedig semmi rossz nincs abban, ha valaki tisztában van azzal, hogy miben jó, és mit csinált jól. Szemmel látható, ahogy ez után a kis beszélgetés után mennyivel jobban vannak a gyerekek. Egyébként én is, amikor elmondom nekik a saját részemet. Nekem is jó érzés ilyen szemlélettel végiggondolni a napomat. Hidd el, neked is az lesz, ha kipróbálod, csak csinálj belőle rendszert, úgy az igazi :)

Szóval, te mit csináltál ma jól?