Idiótaságnak tűnhet, hiszen az ónos eső tulajdonképpen szívás. Azonban hiszek benne, hogy nincs olyan körülmény, amiről egy pici odafigyeléssel ki ne lehetne hozni, hogy van benne legalább valami minimálisan jó dolog. Még az ónos esőben is. 

Lássuk, hogy gondolkodunk az ónos esőről általánosságban. Mi ömlik a hírekből? "Első fokozatú riasztást adtak ki xy megyére az ónos eső miatt". "Ne induljon senki útnak". És sorolhatnám. Félreértés ne essék: tisztában vagyok az ónos eső veszélyeivel. Tudom, hogy balesetveszélyes, a járdák csúsznak, stb. ezen nyilvánvalóan nem tudok változtatni, maximum odafigyelni, hogy én ne okozzak balesetet. De lássuk, hogy gondolkodom én az ónos esőről - miután kipucoltam az agyamat, mert nekem sem mindig megy ez zsigerből. Legalábbis egyelőre. Tehát:

"Na, ha már ónos eső esik, akkor valami kis mellékutcában alkalmam lesz kitapasztalni, hogy viselkedik a kocsi ilyen útviszonyok között. Próbálgatom picit a féket, a kanyart, stb, ilyen úgyis ritkán van. A járdán meg nekifutásból csúszom egy hosszút a gyerekekkel, max seggre esünk a végén :)"

Persze, lehet mondani, hogy mondjuk egy idősebb, nyugdíjas embernek ezek nem igazán jelentenek opciót (sőt, a fiatalabb korosztálynak is kell tudnia gyereknek lenni egy jó kis csúszkáláshoz).  De a kesergés helyett ott lehet így gondolkodni: "No, ha már ma nem tehetem ki a lábamat az utcára, akkor megcsinálom a(z) (ide bármi rég elmaradt tevékenység behelyettesíthető), úgyis régóta húzódik". 

Mit is akarok ezzel elmondani? Hát azt, hogy ne azt nézd, hogy egy adott körülmény miben akadályoz téged. Nézd azt, hogy mire teremt lehetőséget! Mert ha belefeszülsz, sem tudod elintézni, hogy NE essen az a fránya ónos eső, ha esni akar.  Ez a körülmény kívül esik a hatókörödön. Viszont innentől te döntöd el, hogy miként viszonyulsz ehhez. Lehet dühöngeni. Mert lehet, hogy nem jutsz el valahova, ahova muszáj lenne. Dugóba kerülsz, amikor sietnél, hiszen ilyenkor egy csomó baleset van. Érthető, ha ez nem tetszik.

De azt megvizsgáltad, hogy az adott helyzet mire teremt lehetőséget? Ha kétszer olyan hosszú ideig tart kocsival az út, lehet, hogy közben lesz időd felhívni egy barátot akivel rég beszéltél (kihangosító, füles, természetesen :) ). Vagy hallgatni valamilyen "okosítós" hanganyagot, vagy akár hangoskönyvet. Vagy végre nyugalomban végighallgatni a kedvenc albumodat, amit otthon úgysem tudsz. És ez csak az autós eset. Ezeket a lehetőségeket mind megvizsgáltad?

Hiszek benne, hogy nincs szituáció, amiből ne lehetne kihozni valami jót. Vagy ne lehetne tanulni belőle legalább. Persze, szükség van hozzá egy kis "gondolat nagytakarításra", és le kell vetkőzni pár rossz beidegződést, de hosszú távon megéri. Alant kiraktam pár kártyát, pár kérdéssel, melyeket ha a témával kapcsolatosan felteszünk magunknak, segíthetnek a változásban. 

Nem állítom, hogy ebben fekete öves vagyok. Van, amikor én is azt mondom, kapja be a világ, ebben nincs semmi jó. Sőt mi több, a kisördög a fejemben - tudod, a hangok - már most ott kántálja, hogy ez az a tipikus "amerikai minidenenvigyorgunk-bekokózott életérzés", és teljesen mentes mindenfajta realitástól. Pedig így gondolkodom a legtöbb dologról, és még így is, van az énemnek egy része, ami lázad. Nem tudom, talán szeretünk keseregni? Naná, hogy szeretünk... Az sokkal kényelmesebb, mint belátni, hogy a hozzáállásunkért csakis mi vagyunk a felelősek ;)

Szóval, lehet mondani, hogy az ónos eső az színtiszta szívás. Ha te így gondolod, akkor legyen így. Nekem mindenesetre nem rontotta el a mai napomat, pedig többször kocsiba is kellett ülnöm, utcára kellett mennem. Akkor ki járt jobban? ;)