Azt hiszem, hogy a céljaim megvalósításának legnagyobb akadálya saját magam vagyok. Ez mondjuk az emberek 99%-ánál valószínűleg így van, csak nem mindenki látja ezt be szívesen. Ha pedig igen, akkor máris önigazolásra használja, ahogyan én is sokáig. Azaz, megnyugodtam abban, hogy felismertem, hogy halogatós vagyok, felvállaltam - majd ha valami nem került megvalósításra, nyugtáztam magamban, hogy "ohh, hát persze ,ez is ezért volt". 

Ez olyan, mint amikor egy alkoholista büszkén felvállalja, hogy "igen, alkoholista vagyok", mert ezt látta a filmekben, hogy a felismerés az első lépés, ami igaz is, aztán utána iszik egy kupicával jutalomból. 

Lássunk egy példát, hogy zajlik ez nálam egy konkrét példán keresztül. Épp egy társasági szerződés módosítást kellett ma intéznem. Ez alapvetően annyi, hogy felhívom az ügyvédet, elmondom, majd leírom neki, mit kellene módosítani, aztán utána már csak aláírni kell, no meg persze fizetni, mint a katonatiszt.

Mi történik a fejemben? A "hibás" szavakat  kiemelem, szemléltetés céljából :)

"Beszélnem kellene az ügyvéddel, csak előbb még elintézem a postát, meg van ez a másik telefon is. Hmm, lehet el is kéne mosogatni (a mosogatás nagyon hasznos tevékenység, jót teszek vele, ez így nem is halogatás, mondja a kis hang), meg az ágyat is meg lehetne igazítani. Fujj, de utálom már előre a bürokráciát (ne legyé' hülye, ez egy semmiség, mondja a "jó" hang a fejemben). Oké, laptop bekapcsol. Növekvő ingerültséggel keresek valami roppant fontos elintézni valót, de vesztemre, nem találok semmit."

Fél éve ilyenkor a végtelenségig folytattam volna ezt, és persze kitakarítottam volna a fél lakást, mielőtt belekezdek az egészbe. Most azonban inkább leírom, hogyan formáltam át a hangok mondanivalóját a fejemben. 

"Azzal kezdem a napot, hogy ráírok az ügyvédre, hogy túl legyek ezen a szarságon. Nehogy már itt lógjon a fejem felett, és ezért ne tudjak haladni a fontos dolgokkal (rossz hang a fejemben persze nem csitul, és győzköd, hogy ez tulajdonképpen ráér, mert most van ihletem írni, ezt ki KELL használni). Ha ezzel megvagyok, nyugodt lelkiismerettel tudok koncentrálni  a többi feladatra. Mit is fogok megcsinálni ma? Ezt, ezt és ezt... Rendben, 4-ig adok időt magamnak minderre."

Itt is kiemeltem pár fontos dolgot, amivel a hangokat ki lehet csinálni. Ha nemszeretem dolgot kell megtenned, az egyik legjobb amit tehetsz, hogy előre veszed, és erőből túl leszel rajta. Ehhez kell egy kis erő, de utána szuper érzés lesz. Tudom hogy ez baromira közhelyes, de akkor is így van. Jó, ha elképzeled, milyen lesz, amikor már magad mögött tudhattad az egészet. És persze, a "nem hagyom hogy egy ilyen apróság akadályozzon" hozzáállás is segít. 

A másik, még ennél is fontosabb dolog... Az első idézetben miből látsz sokat? Kellene, lehetne... Ezek nem vezetnek sehova. Nézd a második verziót. "Mit is fogok megcsinálni ma?" Nem pedig mit kellene.... A fogok, az egy elhatározás, a kellene, az maximum egy vágy. Az a "dejólenneha". Ráadásul időben is behatároltam magam, ami egy újabb kényszerítő erő, és innentől kénytelen leszek "szervezni" a napomat.

Talán segítség: kiraktam az asztalra pár coaching kártyát, néhány szóval és kérdéssel, melyek a témába vágnak (ld. a képen). Fusd át  őket! Néha egy egyszerű kérdés segít a legtöbbet. Nekem pl. ezek közül a "Mire várok?"-nak van a legnagyobb ereje,de ez mindenkinél más lehet. 

Banálisnak tűnhet egy-két ilyen apró változtatás, de a szavaknak, gondolatoknak iszonyú erejük van. Elég, ha egy "kellene" helyett azt mondod" meg fogom tenni", és máris érezni fogod a különbséget. Ehhez persze figyelned kell magadra, és a rossz hangok továbbra is ott lesznek, de ki lehet őket cselezni. 

Első lépésként felejtsd el azt, hogy "kellene" és "lehetne". Megtisztelnél vele, ha a tapasztalataidat is megosztanád ezzel kapcsolatosan!