Azonban ha végigolvasod - és ha benne élsz, vagy éltél ebben, akkor igen, nehéz is lehet akár - akkor látni fogod, hogy mégis helye van itt ennek a témának is.

Miért írok erről? Mert a környezetemben van olyan, akin látom, hogy min megy keresztül, amidőn kiszabadult egy ilyen kapcsolatból. Látom a mélységeket, nehézségeket, de egyúttal a fényt is az alagút végén. Azt gondolom, sokkal többen élnek ilyen kapcsolatban, mint hinnénk. És sokkal többen élnek ilyen kapcsolatban, mint ahányan bevallják maguknak. Emellett természetesen sokkal többen tartanak benne ilyen kapcsolatban (többnyire) nőket, anélkül, hogy elismernék, beismernék a bántalmazás tényét. 

Mit tekintek én (és nem csak én) bántalmazó kapcsolatnak?

A névben benne van a válasz. Bármilyen kapcsolat, ahol napi szinten tapasztalod meg azt, hogy akár tettekkel, akár szavakkal megszégyenítenek, az egy bántalmazó kapcsolat. A fizikai, és lelki bántalmazás ilyen értelemben olyan közeli rokonságban vannak, hogy tulajdonképpen ugyanolyan hatással vannak a kapcsolat elszenvedőjére. Így aki azzal takarózik, hogy soha egy ujjal nem nyúlt a párjához, az hiába próbálkozik... Bántalmazó vagy, barátom. És te, aki elszenveded, te se takarózz azzal, hogy "legalább nem vert meg"... Megtette. A lelkedet megütötte, és szétcincálta, apró darabokra. 

Amennyiben egy kapcsolatban azt érzed, hogy olyan, mintha egy aknamezőn járnál, ami robbanni készül, nap mint nap... Minden hibádba, vagy vélt hibádba bele kötnek... Az életed egy kényszeres megfelelésről szól, de mindig kevés, mindig marad hiba, amibe bele lehet kötni, és meg is teszik... Az önbecsülésed egyre lejjebb és lejjebb van... A viccnek álcázott lekicsinylés, a szidalmazás, a becsmérlés, az ezekkel összeszőtt bűntudatkeltés és a fenyegetés mindennapos "társaid"... A barátaidtól fokozatosan és szisztematikusan elszigetelnek (ezzel sokan csak utólag szembesülnek)... Észre sem veszed, és egy idő után már mindig csak azt teszitek, amit a másik akar, legyen az családi program, vagy akár szex... Kalitkába zárnak, szigorú szabályok közé, minden lépésedet követik, és számon is kérik... Majd ha valami "nem stimmel", akkor jön a kiabálás (legjobb esetben), megszégyenítés, súlyosabb esetben fizikai erőszak, aztán ezt követően a bocsánatkérés, az ajándékok, és pár nap "csend", mielőtt elölről kezdődnek az egész... De beszélhetnénk a beígért, majd utolsó pillanatban lemondott programokról, teljesen ok nélküli dühkitörésekről, és egy általános "mindenért te vagy a hibás" hozzáállásról is...  Egy idő után fáradt vagy ahhoz hogy a változásról  egyáltalán csak álmodozz, nemhogy tegyél érte... Elhiszed, hogy a férfi mindenható, és a léted minden lehetséges aspektusa tőle, az ő személyétől függ... Nos, ha ezeket tapasztalod, napi szinten, akkor biztos lehetsz benne, hogy bántalmazó kapcsolatban élsz. 

Nem szeretnék belemenni abba, hogy egy nő (többnyire nők az elszenvedői ennek, de van ellenpélda is) miért marad benne egy ilyen kapcsolatban. Ezer cikk foglalkozik ezzel. Csak felsorolás szintjén néhány ok: anyagi függés, közös gyermekek, tagadás (ki lehet ezt bírni tulajdonképpen), kötelességtudat (hozzámentem, ez a kötelességem, elviselni), alacsony önértékelés (egy ilyen férj gondoskodik róla, hogy a feleség elhiggye, hogy nélküle a feleség kvázi életképtelen), bizakodás, valamint rettegés a bosszútól... És ez csak dióhéjban ennyi. Nem szeretném, ha a kommentek olyan irányba mennének, hogy "aki ilyen kapcsolatban él, az vak, hülye, tehetetlen, stb, és egyébként is, megérdemli". A bántalmazók többnyire okosak, rafináltak, és fokozatosan "törik be" áldozataikat, akik mire észbe kapnak, egy olyan totális függőségi viszonyban vannak a "földesúrtól", hogy csak nagyon nehezen tudnak szabadulni tőle. A fenti képen olyan kérdéseket igyekeztem összeszedni, melyek ebben segíthetnek, csak válaszold meg őket olyan részletesen, ahogyan tudod. Nem állítom, hogy emiatt holnap felállsz... De jó, ha ilyeneken mélyen elgondolkodsz. 

Hiba lenne nem megemlíteni azt, hogy maguk a bántalmazók sem boldog emberek. Többnyire súlyos önbecsülési zavarral küzdenek, ezért van szükségük arra, hogy a náluk gyengébb társukat lenyomják, és elnyomják. De ez sajnos nem változtat a tényen, hogy közben milyen károkat okoznak másokban. 

Hol van ebben a pozitívum?

Sehol. Ebben a részében sehol, bár ha utólag visszanézed, akkor - miután túl vagy az egészen - valószínűleg meglátod, mit kellett tanulnod az adott kapcsolatból, ami mindenképpen nyereség. Lehet, hogy van(nak) csodálatos gyermeke(i)d  a kapcsolatból, ami pedig nyilvánvalóan maga a csoda.

Az igazán pozitív dolgok azonban akkor jönnek, amikor egy impulzus végre elég erős ahhoz, hogy egyszer azt mondd: elég volt. Mert akkor egy új világ nyílik meg. Egy elsőre félelmetes, kihívásokkal teli, az elhagyott férfi bosszújával átitatott, de mégiscsak SZABAD élet, ahol:

• Nem mondják rád napi szinten, hogy tehetetlen/hülye/béna/rossz vagy
• Elkezded látni, hogy igenis képes vagy mindarra, amiről elhitették veled, hogy kevés vagy hozzá (kezdve egy egyszerű parkolástól egy háztartás egyedüli fenntartásáig, vagy pénzkeresetig, megbecsült munkáig)
• Napról napra nő az önbecsülésed
• Úgy öltözöl, úgy hordod a hajad, ahogyan te szeretnéd
• Visszatérsz az emberek közé. Úgy értem, igazán. Úgy, hogy nem kell félned, mi lesz, ha szóba "merészelsz" állni valakivel
• Visszakapsz olyan barátokat, akiktől jobb esetben simán csak elmartak, rosszabb esetben eltiltottak, koholt indokok alapján
• Nem ellenőriznek napi szinten úgy, mint egy őrizetes rabot
• Ismét azt érzed, hogy ÉLSZ, egy ki tudja, mióta tartó tetszhalott állapot után

Persze, az elszakadáshoz iszonyú erő kell eleve, és utána még  meg kell küzdeni az elhagyott földesúrral is. És nem szépítem a dolgot: az ilyen emberek minden eszközt meg fognak ragadni ahhoz, hogy megkeserítsék az életedet. Azt is tudom, hogy ez a kis felsorolás valószínűleg kevés lesz ahhoz, hogy ha te ebben élsz, és ezt olvasod, most felállj, és azt mondd, elég volt.

De mégis... Ne juss el a halálhoz még az életedben. Ne juss oda, hogy azt érzed, nem élsz, vagy ha igen, légy bátor, és lépj!

VAN jogod választani. VAN jogod nemet mondani. VAN jogod azt mondani, elég. Képes vagy rá. 

VAN jogod élni!

Aki a téma iránt érdeklődik, benne él, vagy a környezetében benne él valaki, annak nagyon ajánlom olvasásra az "A lélek meggyilkolásának száz módja" c. könyvet (Arja Lehtosaari - Tuija Välipakka)