Kényes téma a mai, és persze félreértésre is adhat okot. Nyilvánvalóan nem maga a nyugdíj, amit kapsz majd idős korodban, fog kinyírni.... És nem  is maga a státusz, hogy munkaügyi szempontból nézve nyugdíjas vagy.

Tekintsük ezt inkább egyfajta életérzésnek. Állapotnak.

Láttam egy fantasztikus videót erről, már évekkel ez előtt. Ebben a videóban egy 93 éves úriember beszél az öregedésről. Ajánlom mindenki figyelmébe, megéri megnézni (kb 4:30-tól kezdődik a téma kifejtése)

Kiemelnék egy mondatot, bár tényleg azt mondom, hogy az egész videót érdemes megnézni:

Inactivity is a major cause of death

Az aktivitás hiánya az egyik legjelentősebb halálok. 

Mi történik, ha valaki eléri a nyugdíjas kort?

Az esetek fájdalmasan nagy százalékában eltűnnek a célok az emberek életéből. A nyugdíjas lét gyakran úgy él az emberek fejében, mint valamiféle áldott állapot, amikor "nem kell csinálni semmit". És ez olyan szépen, varázsosan is hangozhat, főként azoknak, akik adott esetben nem álmaik munkáját végezték életük során. "Megérdemlem". "Ledolgoztam egy életet, most már dolgozzanak a fiatalok". "Megettem már a kenyerem javát, nem terem már itt számomra babér". "Hova változtassak már ennyi évesen?". Ismerős? Szerintem nincs ember, aki ne hallotta volna valaha ezek valamelyikét. Na de hova vezetnek ezek a mondatok, gondolatok? Mit eredményeznek?

Hibernálódást. Inaktivitást. Céltalanságot. 

Ha most belegondolsz, hogy "nem kell csinálnod semmit" talán csábítóan hangzik. Minden bizonnyal tudnád is élvezni párt napig. Vagy pár hétig. Van, aki pár hónapig is. De számoljunk egy picit. A nyugdíjkorhatárt vegyük mondjuk 65 évnek (és tekintsünk el attól, hogy vannak foglalkozások, ahol ennél jóval korábban el lehet  menni nyugdíjba, és természetesen a rokkantsági  nyugdíjat és hasonlókat sem veszem most számításba). Tehát 65 évesek vagyunk. Megrögzött optimistaként azt mondom, számoljunk egy minimum 80 éves életkorral. Van 20 évünk (oké, pesszimistáknak legyen 10, az sem olyan kevés). Felteszem a kérdést: 10, vagy 20 éven keresztül akarsz "semmit sem csinálni"? Mihez kezdesz ezzel a 10, vagy 20 évvel? Semmihez? Szerinted hová vezet ez?

És sokan így vannak ezzel. Élnek nap nap után, bele sem gondolva, hogy micsoda tékozlás ez. Gondolom a 20-30 éves életkor  közötti 10 évet nem akarnád ilyen módon tékozolva élni. Ilyenkor mindenki vagy tanul, vagy karriert épít, vagy családot alapít, de mindenképpen, valamiféle cél, vagy célok mentén éli az életét.  Ezek éltetik. Milyen jó ez a szó... Éltetik. 

Ha nem csinálsz semmit az utolsó 10-20 évedben, akkor mégis mi fog éltetni? Mi fog egyben tartani? 

Mi a jövőképed a nyugdíjas éveidre? Mit fogsz csinálni? Ülsz otthon, néha elmész sétálni, elmész a patikába a gyógyszereidért, - melyekre, az általános vélekedés szerint minden bizonnyal szükségünk lesz, ugyebár - meg az sztk-ba, mert azzal is megy az idő  szerencsés esetben néha unokázol  egy picit, sokat olvasol, aztán slussz?

A videóban elhangzik, hogy három tényező járulhat  hozzá ahhoz,  hogy az öregedésünk egy boldog, és betegségektől mentes időszak legyen. Ezek pedig a munka, az étrend, és a testmozgás.  

Én az elsőről beszélnék most leginkább. Mert talán felhördültél most. Munka?!?! De hát a nyugdíj pont arról szól hogy nem kell dolgozni! Persze. Tudom. De gondolj bele, ha 20 évig munkanélküli lennél, mégis milyen hatással lenne rád? Mert akár így akartad, akár az élet hozta így, de a nyugdíj az egy évtized(ek)ik tartó munkanélküliséget is jelenthet akár. Ha így akarod...

Az aktivitás hiánya öli meg az embereket. A céltalanság. De így kell ennek lennie?

Mi lenne, ha a nyugdíjra nem az életed utolsó  szakaszaként (rossz esetben végeként) tekintenél, hanem egy új lehetőségként? Lehetőségként arra, hogy megcsinálj valamit, amit korábban nem mertél, vagy lehetőségek hiányában nem tehettél meg? Nem mondom, hogy 40 ledolgozott év után menj vissza a gyártósorra gályázni. De mi van, ha belekezdesz valamibe, amire  - akár emiatt a munka miatt - nem volt lehetőséged? És kérlek, ne mondd, hogy "nincs lehetőséged". Ha valamikor, most  aztán van időd. Gondolkodj el a lehetőségeiden! Miben vagy jó? Mi érdekel? Mi a hobbid? Milyen lehetőségeket rejt a hobbid, az érdeklődésed? Mit sportolhatnál?

Mi az, ami éltetne téged? 

Gondolj bele, akár 20 éves időtartamról beszélünk! Nem megéri ezen elgondolkodni? És mondok neked valamit: ez csakis a te döntésed. Ne fogd a körülményeidre. Meg a lehetőségeidre. Ráadásul azt  sem tudom mondani, hogy nem kerülsz szembe problémákkal. Lesznek. És jól tudom, hogy ezer kifogást fel lehet sorolni annak érdekében, hogy miért NE csinálj semmit. De nem megéri picit küzdeni, ha arra gondolsz, hogy hogyan éled le ezt a 20 évet? Talán nehéz életed volt. Talán azt gondolod, küzdöttél eleget már. De mi van, ha ez a küzdelem azt eredményezi, hogy ez lesz életed legszebb 20 éve? Ha ez van a mérleg egyik nyelvén, mit lennél hajlandó odarakni a másikra? 

A körülményeken lehet hogy nem tudsz változtatni, ez tény. De azon, hogy hogyan viszonyulsz hozzájuk - nos, ez csakis a te döntésed!