Személyes tapasztalások, élmények az önfejlesztés tükrében - őszintén egy rögös út állomásairól

Coach your life, avagy tedd jobbá az életedet!

Mire van időd?

Lássuk az unalomig ismételt "mindenkinek arra van ideje, amire szakít" című nótát, picit másképp!

2017. március 06. - Einarr

Bűnös vagyok, bevallom. Hiába a folyamatos önfejlesztés, hiába próbálom tetten érni magam mikor "bullshitelek", mégis, simán belecsúszom az "erre nincs időm" játszmába. Játszmának írom, bár valószínűleg ez nincs olyan szépen kikutatva, és dokumentálva, mint az "igen, de" játszma, de mégis, annyira zsigerből nyomjuk ezt, és annyira nem az időhiányról szól, hogy nem tudom nem annak tekinteni.

Ahogy fentebb írtam, van ugye az általános megközelítés: "mindenkinek arra van ideje, amire szakít". Ez amúgy igaz, még ha szigorúan, vagy vaskalaposan is hangzik. Ha valami neked fontos, akkor arra időt  fogsz szakítani, és kész. Én is így látom. Azonban legalább ennyire fontos kérdés az, hogy miért ennyire átkozottul nehéz ez néha?

ora_ogimage.jpg

Nyilván a saját példámat a legegyszerűbb idehozni. Nagyon érdekes megfigyelni, mire szakítok időt, és mire nem, amire pedig kéne (a "kéne" az egy gyilkos szó, száműzd a szótáradból. Amit meg "kéne" csinálni, az jó eséllyel a büdös életbe nem lesz elvégezve. Amit meg fogsz csinálni, annak van esélye - érzed a különbséget?). Nekem a sport - erről írtam korábban - nem tehertétel. Simán beáldozok rá több órát is, akár napi szinten. Úgy intézem, hogy beleférjen. Nem mindig volt ez így. Volt olyan életszakaszom, amikor nem sikerült így intézni - akkor más volt fontosabb, aminek az oltárán beáldoztam ezt. Manapság pont az önfejlesztés, és a tanulás az, ami nyögvenyelősebb. Elég szégyen, de hát ez van. Nehezebben találok alkalmat olvasni. Nehezebben találok alkalmat olyan videókat megnézni, melyekből vagy szakmailag, vagy más módon, de tanulhatok. Mindig is fontos volt nekem az, hogy újat tanuljak, és valamiért ez most nehezen megy (ahh, bulshitelek: szinte egyáltalán nem foglalkozom vele, ez a helyes kifejezés), pedig régen szerves része volt a mindennapjaimnak. Tulajdonképpen hiányzik is. Valamiért mégis nehezen illesztem be a napirendembe, ami röhej, mert a napirendem sokkal rugalmasabb, mint tavaly. 

Mi lehet az oka? Miért megy nehezen, ami korábban magától ment, és mitől vált könnyűvé az, ami régebben picit háttérbe szorult? 

A válasz egyrészt a prioritási listákban lesz. Fontos tanulság az eddigi életemből, hogy nem kezelhetsz mindent első helyen. Van amit első helyen kezelsz, és aztán jön a második, a harmadik, és így  tovább. Amikor minden dologból "legfontosabb" dolog lesz, na az a halál, abban lehet szétforgácsolódni. Semmi baj azzal, ha valami nem az első helyen szerepel az életedben, csak bírd ezt kimondani, belátni. Ne nyavalyogj, ha "nincs időd" sportolni. Ha elég fontos lenne neked, akkor találnál rá időt. Másoknak is 24 órából áll a napjuk, és megoldják. Túl sok többgyerekes, dolgozó, és ezzel együtt sportoló családanyával, és családapával beszéltem életemben ahhoz, hogy benyeljem a "nincs időm" szöveget. De rám is igaz ez: régen is 24 órából állt a napom, tehát ha most nem tudom beilleszteni a tanulást, és az önfejlesztést a mindennapjaimba, az nem azt jelenti, hogy nincs rá időm, hanem hogy másképp kell szerveznem a dolgaimat. 

lepcsofokok.jpg

Mert nem lehetetlen olyan dologgal is foglalkozni, ami nincs elöl a prioritási listádon. Csak picit nehezebb megvalósítani. Mert ami az első helyeken, dobogón szerepel, az megy zsigerből. Ami lentebb... No, ott kell kialakítanod erőből mindenféle új szokásokat. Igen, erőből. Bizonyos idő múlva, mikor tényleg szokássá válik, akkor már megy magától - megoszlanak a vélemények, mennyi idő kell ehhez, egyesek szerint egy hónap, mások szerint több (szerintem is több). Viszont mindehhez nagyon fontos, hogy tudd, mik a te prioritásaid. Mi motivál, mi igazán fontos a számodra az életben? És ez nem olyan dolog, amit a buszon ülve végiggondolsz... Ehhez nyugiban, magadban kell lenned, és igazán magadba nézni... Vagy elmenni egy coach-hoz, aki jól irányzott kérdésekkel kihozza belőled a válaszokat. 

Persze, az is megér egy misét, ha valamiféle tagadás van benned az adott dologgal kapcsolatosan... Az is egy lehetőség. Amikor az eszeddel tudod, hogy szükséged volna rá, de inkább bemondod, hogy nincs időd, csak hogy egy picit még halogathasd a dolgot. Ehhez megint arra van szükség, hogy magadban, vagy támogatással, de a dolgok mélyére nézz... Ezt a részét nemigen tudod megkerülni. 

A jó hír viszont az, hogy ha a helyükre teszed a dolgokat, akkor meg fogod látni, hogy mindenre tud időd lenni, ami igazán fontos a számodra. Azt persze nem mondom, hogy egyszerű lesz. Mert bizony lehet, hogy az lesz a megoldás, hogy mindenki előtt kelsz és hajnalban elmész mondjuk futni. Könnyű megoldás? Nem, nem az. Fontos neked, hogy lemenj? Igen. Megéri ezt az áldozatot? Na, ez az, amit neked kell eldöntened. Ha megéri, akkor ideje megerőltetned magadat. Ha nem, az sem baj, csak akkor ne nyavalyogj... És ne mondd, hogy nincs megoldás. Maximum nem akarod bevállalni. Nekem is ezt kell magamban helyre tennem. Mert több órából nem fog állni a napom - de másképp beosztani, az már nem tűnik olyan lehetetlennek :)

A bejegyzés trackback címe:

https://coachyourlife.blog.hu/api/trackback/id/tr4012317329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.