Személyes tapasztalások, élmények az önfejlesztés tükrében - őszintén egy rögös út állomásairól

Coach your life, avagy tedd jobbá az életedet!

Mennyit számít mások véleménye?

...Avagy szerinted mennyit foglalkoznak veled mások igazából?

2017. február 01. - Einarr

Veszel valami ruhát, és az első, amire gondolsz, hogy másoknak hogy fog tetszeni... Elmész edzőterembe, de nem magadért, hanem hogy a környezeted elismerjen... Mondanál valamit, de azon aggódsz, mit váltasz ezzel ki a környezetedből... Nem úgy élsz, ahogy igazán szeretnél, hanem úgy, hogy ne válts ki a környezetedből ellenállást... Ismerős bármelyik? 

Téged mennyire kötnek gúzsba mások általad vélt, vagy valós elvárásai?

Hallottam több, nagyon jó gondolatot ezzel kapcsolatosan. Az egyik, hogy arra vajmi kevés ráhatásunk van, hogy mások mit gondolnak rólunk. Már ennek a tudatosítása is sokat segíthet abban, hogy némileg függetlenítsük magunkat ez alól. A másik, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a környezetünk összes gondolata körülöttünk forog. A valóságban azonban más emberek a véltnél sokkal-sokkal kevesebbet foglalkoznak velünk.

morpheus_elvarasok.jpg

Egy Wermer András előadásban hallottam a következő, nagyon igaz állítást: Mindenki a saját szarával van elfoglalva. Ezt remekül ki lehet vetíteni erre a helyzetre is. Egyfelől, mindenki, minden információt a saját szemüvegén keresztül néz, lát, hall. Ezért van az, hogy egy hallott, vagy olvasott szöveget száz ember pontosan százféle módon értelmez. Pedig a szöveg pont ugyanaz... De mivel mindenki a saját szarával van elfoglalva, így mindenki azt, és úgy hall, olvas ki egy adott szövegből, ami neki fontos, vagy neki tetszik. A másik értelmezés pedig gyakorlatilag szó szerinti, azaz mindenki a saját bajával van úgyis elfoglalva, és csak nagyon rövid időt képes arra szánni, hogy a te kínoddal, vagy kinézeteddel, vagy bármi más, veled kapcsolatos dologgal legyen érdemben elfoglalva. 

Ez talán keményen, vagy ridegen hangzik. Ugyanis szeretünk abban a hitben lenni, hogy minden körülöttünk forog, és másoknak egyéb gondjuk sincsen, mint velünk foglalkozni. Persze, ez nem szó szerint így zajlik le a fejünkben, de az érzés akkor is ehhez hasonlítható. A valóságban azonban a környezetünk sokkal kevesebb időt szán erre, mint azt hinnénk.

"Na de a barátok, azok is?" merül fel a jogos kérdés. Anélkül hogy megválaszolnám, felteszem a kérdést: NEKED mennyit szoktak mások folyamatosan a fejedben járni? Mennyi az a maximum idő, amit mások bajával töltesz? Vagy másképp kérdezem: mennyi időt töltesz azzal, hogy azon agyalj, hogy xy épp milyen ruhát vett fel, mit mondott, mit evett, stb? Még ha roppant kritikus is vagy, és egyéb dolgod sincsen, mint másokat figyelni (ez esetben egyébként érdemes némi önvizsgálatot tartanod, hogy mi a motivációd erre, de ez egy másik írás témája lesz), akkor is, gondolj bele, mennyi időt töltesz egy-egy ember ilyenfajta "kielemezésével"? Ugye nem olyan sokat... Akkor kérdem én, miért foglalkozol olyan sokat azzal, hogy mások mit gondolnak rólad? Az ő életükben a veled kapcsolatos gondolatok a napjuk apró töredékét teszik ki. Te meg ezerrel agyalsz, ki mit gondol, ez határozza meg a cselekedeteid jelentős részét, rosszabb esetben az öltözködésedet, és még ki tudja, mi mindent... Mondd, mennyire éri meg? Vagy másképp kérdezve: mennyit számít ez?

Persze, nem azt mondom, hogy magasról kell tenni arra, mások mit gondolnak. Értem ez alatt, hogy nincs baj azzal, ha például tetszeni akarsz a szerelmednek - persze addig, amíg ez nem megy szembe azzal, hogy te hogyan és miben érzed jól magad. Mert ha épp fel kell adnod önmagadat, akkor az a kapcsolat szigorú felülvizsgáltra szorul (nahát, még egy következő poszt téma :) ) Nincs azzal baj, ha örömet akarsz okozni másoknak, hiszen adni jó. És nem is azt jelenti ez az egész, hogy mások érzelmeit figyelmen kívül hagyva, gondolkodás nélkül megbánthatsz másokat. 

elvarasok_kartya.jpg

Néhány kérdés, amit feltehetsz magadnak ezzel kapcsolatosan!

De ne az határozza meg a mindennapjaidat, hogy azon aggódsz, mások mit szólnak majd ahhoz, hogy mit teszel, mit mondasz, hogyan élsz. Ez ugyanis gúzsba fog kötni. Nem fogsz tudni kibontakozni, nem fogod tudni megélni azt az igazi, nagybetűs ént, aki vagy. Mert azzal leszel elfoglalva, hogy mások mit szólnak hozzád. Bolondnak tartanak. Csalódnak benned. Nem hisznek majd benned. Nem kíváncsiak majd rád. 

Mondok valamit. Ha valaki nem kíváncsi arra a valakire, aki igazából vagy, akkor azzal az emberrel nem sok keresnivalód van együtt. Ha emiatt csalódnak benned, az pedig nem a te problémád, hanem az övéké: dolgozniuk kell az elfogadáson, és gondolkodni azon, mit jelent igazából szeretni a másikat. 

Tudom, hogy nem megy egyik percről a másikra az, hogy felszabadulj ez alól a saját magad által kreált nyomás alól. Nem várom, hogy a cikk kelolvasása után megvilágosodsz, és hirtelen nem mások elvárásai határozzák meg a mindennapjaidat - bár baromi jót tenne a hiúságomnak, nem tagadom :))) De első lépésként elég, ha ezeket tudatosítod magadban, és máris el tudsz indulni egy úton, ami végre vezet is valahová!

A fenti képen olyan kérdéseket tartalmazó coaching kártyákat láthatsz, mely kérdéseket ha a témába vágóan felteszel magadnak, segíthetnek önmagad megismerésében, és abban, hogy felülemelkedj ezeken az elvárásokon. Természetesen egy life coach még többet segíthet, ha úgy döntesz hogy időt és energiát szánsz erre!

A bejegyzés trackback címe:

https://coachyourlife.blog.hu/api/trackback/id/tr6212174292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.