Személyes tapasztalások, élmények az önfejlesztés tükrében - őszintén egy rögös út állomásairól

Coach your life, avagy tedd jobbá az életedet!

Van élet a bántalmazás után

Egy pozitív hangvételű, pozitív dolgokkal foglalkozó blogon lehet, hogy furának hat ez a cím.

2017. január 23. - Einarr

Azonban ha végigolvasod - és ha benne élsz, vagy éltél ebben, akkor igen, nehéz is lehet akár - akkor látni fogod, hogy mégis helye van itt ennek a témának is.

Miért írok erről? Mert a környezetemben van olyan, akin látom, hogy min megy keresztül, amidőn kiszabadult egy ilyen kapcsolatból. Látom a mélységeket, nehézségeket, de egyúttal a fényt is az alagút végén. Azt gondolom, sokkal többen élnek ilyen kapcsolatban, mint hinnénk. És sokkal többen élnek ilyen kapcsolatban, mint ahányan bevallják maguknak. Emellett természetesen sokkal többen tartanak benne ilyen kapcsolatban (többnyire) nőket, anélkül, hogy elismernék, beismernék a bántalmazás tényét. 

Mit tekintek én (és nem csak én) bántalmazó kapcsolatnak?

A névben benne van a válasz. Bármilyen kapcsolat, ahol napi szinten tapasztalod meg azt, hogy akár tettekkel, akár szavakkal megszégyenítenek, az egy bántalmazó kapcsolat. A fizikai, és lelki bántalmazás ilyen értelemben olyan közeli rokonságban vannak, hogy tulajdonképpen ugyanolyan hatással vannak a kapcsolat elszenvedőjére. Így aki azzal takarózik, hogy soha egy ujjal nem nyúlt a párjához, az hiába próbálkozik... Bántalmazó vagy, barátom. És te, aki elszenveded, te se takarózz azzal, hogy "legalább nem vert meg"... Megtette. A lelkedet megütötte, és szétcincálta, apró darabokra. 

Amennyiben egy kapcsolatban azt érzed, hogy olyan, mintha egy aknamezőn járnál, ami robbanni készül, nap mint nap... Minden hibádba, vagy vélt hibádba bele kötnek... Az életed egy kényszeres megfelelésről szól, de mindig kevés, mindig marad hiba, amibe bele lehet kötni, és meg is teszik... Az önbecsülésed egyre lejjebb és lejjebb van... A viccnek álcázott lekicsinylés, a szidalmazás, a becsmérlés, az ezekkel összeszőtt bűntudatkeltés és a fenyegetés mindennapos "társaid"... A barátaidtól fokozatosan és szisztematikusan elszigetelnek (ezzel sokan csak utólag szembesülnek)... Észre sem veszed, és egy idő után már mindig csak azt teszitek, amit a másik akar, legyen az családi program, vagy akár szex... Kalitkába zárnak, szigorú szabályok közé, minden lépésedet követik, és számon is kérik... Majd ha valami "nem stimmel", akkor jön a kiabálás (legjobb esetben), megszégyenítés, súlyosabb esetben fizikai erőszak, aztán ezt követően a bocsánatkérés, az ajándékok, és pár nap "csend", mielőtt elölről kezdődnek az egész... De beszélhetnénk a beígért, majd utolsó pillanatban lemondott programokról, teljesen ok nélküli dühkitörésekről, és egy általános "mindenért te vagy a hibás" hozzáállásról is...  Egy idő után fáradt vagy ahhoz hogy a változásról  egyáltalán csak álmodozz, nemhogy tegyél érte... Elhiszed, hogy a férfi mindenható, és a léted minden lehetséges aspektusa tőle, az ő személyétől függ... Nos, ha ezeket tapasztalod, napi szinten, akkor biztos lehetsz benne, hogy bántalmazó kapcsolatban élsz. 

bantalmaz1.jpg

Nem szeretnék belemenni abba, hogy egy nő (többnyire nők az elszenvedői ennek, de van ellenpélda is) miért marad benne egy ilyen kapcsolatban. Ezer cikk foglalkozik ezzel. Csak felsorolás szintjén néhány ok: anyagi függés, közös gyermekek, tagadás (ki lehet ezt bírni tulajdonképpen), kötelességtudat (hozzámentem, ez a kötelességem, elviselni), alacsony önértékelés (egy ilyen férj gondoskodik róla, hogy a feleség elhiggye, hogy nélküle a feleség kvázi életképtelen), bizakodás, valamint rettegés a bosszútól... És ez csak dióhéjban ennyi. Nem szeretném, ha a kommentek olyan irányba mennének, hogy "aki ilyen kapcsolatban él, az vak, hülye, tehetetlen, stb, és egyébként is, megérdemli". A bántalmazók többnyire okosak, rafináltak, és fokozatosan "törik be" áldozataikat, akik mire észbe kapnak, egy olyan totális függőségi viszonyban vannak a "földesúrtól", hogy csak nagyon nehezen tudnak szabadulni tőle. A fenti képen olyan kérdéseket igyekeztem összeszedni, melyek ebben segíthetnek, csak válaszold meg őket olyan részletesen, ahogyan tudod. Nem állítom, hogy emiatt holnap felállsz... De jó, ha ilyeneken mélyen elgondolkodsz. 

Hiba lenne nem megemlíteni azt, hogy maguk a bántalmazók sem boldog emberek. Többnyire súlyos önbecsülési zavarral küzdenek, ezért van szükségük arra, hogy a náluk gyengébb társukat lenyomják, és elnyomják. De ez sajnos nem változtat a tényen, hogy közben milyen károkat okoznak másokban. 

Hol van ebben a pozitívum?

Sehol. Ebben a részében sehol, bár ha utólag visszanézed, akkor - miután túl vagy az egészen - valószínűleg meglátod, mit kellett tanulnod az adott kapcsolatból, ami mindenképpen nyereség. Lehet, hogy van(nak) csodálatos gyermeke(i)d  a kapcsolatból, ami pedig nyilvánvalóan maga a csoda.

Az igazán pozitív dolgok azonban akkor jönnek, amikor egy impulzus végre elég erős ahhoz, hogy egyszer azt mondd: elég volt. Mert akkor egy új világ nyílik meg. Egy elsőre félelmetes, kihívásokkal teli, az elhagyott férfi bosszújával átitatott, de mégiscsak SZABAD élet, ahol:

  • Nem mondják rád napi szinten, hogy tehetetlen/hülye/béna/rossz vagy
  • Elkezded látni, hogy igenis képes vagy mindarra, amiről elhitették veled, hogy kevés vagy hozzá (kezdve egy egyszerű parkolástól egy háztartás egyedüli fenntartásáig, vagy pénzkeresetig, megbecsült munkáig)
  • Napról napra nő az önbecsülésed
  • Úgy öltözöl, úgy hordod a hajad, ahogyan te szeretnéd
  • Visszatérsz az emberek közé. Úgy értem, igazán. Úgy, hogy nem kell félned, mi lesz, ha szóba "merészelsz" állni valakivel
  • Visszakapsz olyan barátokat, akiktől jobb esetben simán csak elmartak, rosszabb esetben eltiltottak, koholt indokok alapján
  • Nem ellenőriznek napi szinten úgy, mint egy őrizetes rabot
  • Ismét azt érzed, hogy ÉLSZ, egy ki tudja, mióta tartó tetszhalott állapot után

Persze, az elszakadáshoz iszonyú erő kell eleve, és utána még  meg kell küzdeni az elhagyott földesúrral is. És nem szépítem a dolgot: az ilyen emberek minden eszközt meg fognak ragadni ahhoz, hogy megkeserítsék az életedet. Azt is tudom, hogy ez a kis felsorolás valószínűleg kevés lesz ahhoz, hogy ha te ebben élsz, és ezt olvasod, most felállj, és azt mondd, elég volt.

De mégis... Ne juss el a halálhoz még az életedben. Ne juss oda, hogy azt érzed, nem élsz, vagy ha igen, légy bátor, és lépj!

VAN jogod választani. VAN jogod nemet mondani. VAN jogod azt mondani, elég. Képes vagy rá. 

VAN jogod élni!

 

Aki a téma iránt érdeklődik, benne él, vagy a környezetében benne él valaki, annak nagyon ajánlom olvasásra az "A lélek meggyilkolásának száz módja" c. könyvet (Arja Lehtosaari - Tuija Välipakka)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://coachyourlife.blog.hu/api/trackback/id/tr6912147629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tudod a szomszéd Jenő... 2017.01.24. 20:07:36

Örülök, hogy a szerző jelezte: nem csak nőket érint ez a probléma.

Én férfiként lassan 7 éve vagyok benne egy katasztrófális párkapcsolatban, és nem nagyon látom annak eseélyét, hogy úgy lépjek ki belőle, hogy a másik ne törjön teljesen össze.
Furcsa kettős helyzet ez: a barátnőmnek egyrészt van egy érzelmi zsaroló, követelőző, elnyomó zsarnoki énje, másrészt a családi háttere miatt egyszerre kiszolgáltatott, önbizalomhiányos és baromi sérülékeny. Egyébként teljesen ugyanaz a felállás mint a klasszikus "férj veri a feleségét" helyzetben, csak itt az agresszió fordított, és tipikusan önbüntető jellegű. Annyira, hogy gyakran jut el a helyzet öngyilkossággal való fenyegetőzésig.

Kíváncsi lennék mások véleményére is: ebből a helyzetből tényleg csak akkor lehet kiszabadulni, ha az ember túllép azon, hogy a másik esetleg tényleg megöli magát és kilép a kapcsolatból?

balladonia 2017.01.24. 20:21:25

Takács Hajnal: A bántalmazottak igazsága - a témában a szerző eléggé "alap"!!

Einarr 2017.01.24. 21:27:07

@Tudod a szomszéd Jenő...: Nos, az öngyilkossággal való fenyegetés és az öngyilkosság között szerencsére elég nagy szakadék van. Nem látok bele a dolgotokba, de ahol ezzel fenyegetnek, ott kis esély van rá, hogy valódi szándék is van. De ismétlem, ez így nagyon sablonos, és a helyzetet csak érintőlegesen ismerő álláspont... Egyet tudok: ha hagyod hogy ezzel zsaroljon, meg is fogja tenni.

Almandin 2017.01.24. 21:53:57

@Tudod a szomszéd Jenő...: Valószínűleg nárcisztikus személyiségzavara van a párodnak. Természetesen ezt szakemberrel kellene megtárgyalni, én nem vagyok pszichológus/pszichiáter, de érdekel a téma és nekem elsőre ez ugrott be.
Rokonságomban akadt néhány nárcisztikus példány.
Kis olvasnivaló:
www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/783/narcisztikus-szemelyisegzavar

Almandin 2017.01.24. 21:57:20

@coller: Ez nem biztos! Szakemberek szerint minden, öngyilkossággal való fenyegetést komolyan kell venni. Tény, hogy sokszor csak üres fenyegetőzés, érzelmi zsarolás eszköze, de sose lehet tudni.
www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/4237/ongyilkossag-megakadalyozhato-lenne

Almandin 2017.01.24. 22:10:41

A cikkhez: szerintem úgy lehet elérni, hogy ne fajuljanak el a dolgok, hogy nem szabad hagyni a párunknak, hogy bármiben kontrolláljon bennünket. Sok emberre észrevétlenül kerül fel a póráz. Én pl. sose hagytam, hogy egy férfi bármit megszabjon nekem öltözködés, barátok, stb. terén. Szerintem két felnőtt ember kapcsolatában egyiknek sincs joga semmit MEGTILTANI a másiknak. Én azon vagyok ledöbbenve, hogy sokan hagyják. Ha valaki megengedi a párjának, hogy az bármit megtiltson vagy előírjon neki, akkor alárendelődik, kvázi kiskorúságba hagyja magát taszítani.
Egy kapcsolat elején alakulnak ki az erőviszonyok. Ha ott az ember határozottan nemet képes mondani olyan kérésekre, hogy "ne vedd fel ezt", "ne menj dolgozni", "ne találkozz ezzel a barátoddal, mert férfi és én féltékeny vagyok rá", stb., akkor a zsarnokoskodás csírájában el van fojtva. Sok ember nem rossz ember alapjában véve, de el kell neki magyarázni, merre hány méter. A legtöbb esetben ez működik is. Ha nem, akkor baj van. Én nem maradnék meg egy olyan kapcsolatban, ahol a másik alá akar vetni.

_Epikurosz_ 2017.01.25. 05:11:24

@Tudod a szomszéd Jenő...: Az öngyilkossággal való fenyegetőzés mindig segítségkérés is. Rá kéne venni a hölgyet, hogy menjen pszichológushoz vagy pszichiáterhez. Utóbbit nem azért mondom, hogy legyen legyógyszerezve, hanem a szaki többlettudása miatt. Te vigyázhatsz rá fizikailag hatalmas áldozatok árán, de nem vagy szakember, hogy segíts neki, így soha nem fog ebből kikeveredni. Eddig Te segítettél neki, ez valamennyire egyensúlyban tartotta, de te is látod, hogy ez nem elég, és ráadásul ki is akaszt téged.

Tudod a szomszéd Jenő... 2017.01.25. 09:57:06

@_Epikurosz_: Részben igazat adok, bár én nem igazán segítek neki, inkább benne tartom ebben a helyzetben (kb. mint a szenvedő társ aki kitölti az italt az az alkoholistának). Az én részemről ez nyilván egy rosszul értelmezett és túlzott felelősségvállalás és társfüggőség. A pszichológus mint segítség persze sokszor felmerül lehetőségként, de a háttérben egy nagyon erős ellenkezés van. Ez valahol érthető, mert a jelenlegi helyzetben minden felelősséget átháríthat rám, én pedig hagyom ezt. Ha rádöbbenne, hogy nem hibáztathat mást saját magán kívül az elég nagy traumát jelentene.
A legnagyobb probléma az, hogy egyszerűen fogalmazva nem találok a helyzeten "fogást". Nem tudom, hogy mi lehetne az első lépés, ami elindítaná a változást. Amit tudok tenni, az az, hogy fogom magam és kilépek az egészből az "utánam a vízözön" szellemében, és nem nézek hátra. Ebbe viszont (ha nem is ugrik ki az ablakon) jó eséllyel lelkileg belerokkan.

@Almandin, @coller: Egyébként igen, az öngyilkossággal való fenyegetőzés tipikusan a egoista reakció és a nárcisztikus személyiségzavar jellemző tünete. A kérdés, hogy mennyire kell ezt komolyan venni...

Einarr 2017.01.25. 14:23:28

@Tudod a szomszéd Jenő...: Ez nagyon nehéz. Pontosan tudom, milyen az, amikor egy ilyennel tartanak sakkban. Mocskos érzés. Bűntudatot érzel, miközben mélyebben belenézve a dologba, egyáltalán nem kéne ezt érezned. Szabadulnál, de nem mersz, mert hát nyilván nem kívánod a másik halálát, még ha meg is romlott a viszony kettőtök között. Remélem közös gyermek nincs a képben, mert az tovább nehezíti a kérdést.
Az szinte biztosan veszett fejsze, hogy a nárcisztikus fél menjen pszichológushoz, mivel nekik nincsen problématudatuk. Vagy tökéletesek, vagy mártírok, de mindenképpen kijelenthető, hogy "ők nem hibásak semmiért". Így két lehetőséget látok az esetedben... Vagy megrázod magad, és - amennyiben a kapcsolat tényleg halálra van ítélve - kilépsz belőle, ahogy írod, vagy TE mész el valamilyen segítőhöz, aki ezt rendbe tudja tenni a fejedben - mert ez nagy nyomás egy olyasvalakinek, aki, ahogy írod, társfüggő és túlzott felelősségvállalással küzd.

Tudod a szomszéd Jenő... 2017.01.25. 16:55:26

A helyzet az, hogy én közel egy éve járok pszichológushoz ezzel a problémával. Alapvetően sokat segített, fejben helyre rakta a dolgokat. "Értelmi" szinten tudom a helyzetet kezelni, érzelmileg viszont továbbra is nagyon nehezemre esik megfelelően reagálni. Ő olyan amilyen, én ezt megváltoztatni nem tudom, úgyhogy próbálok magamon változtatni. Valójában egy megfelelő konfliktushelyzetre várok, ami majd annyira felhúz, hogy túllendülök az ő testi épsége feletti szorongáson. Nem meglepő módon, a konfliktusaink sohasem eszkalálódnak ilyen mértékig, nyilván ő is tudja, meddig mehet el, és mennyit engedhet meg magának.

Tudom, hogy a változás csak rajtam múlik, csak pillanatnyilag úgy érzem, túl nagy gátat kellene megugrani.

Tudod a szomszéd Jenő... 2017.01.25. 17:01:18

@Körmendy.Zsolt: Köszönöm a választ! Szerencsére gyerek még nincs, bár nemki már időszerű lenne (ez egy újabb zsarolási pont).

Sir Galahad 2017.01.26. 17:18:34

Bizarr poszt. Az elején leírt lelki terror tipikusan női eszköz, de a szerző érdekes módon végig úgy kezeli a kérdést, hogy a bántalmazás elszenvedője tipikusan nő, és csak egy zárójeles félmondatban említi meg, hogy lehet férfi is. Így hogy vegye ezt az ember komolyan?

Einarr 2017.01.27. 14:31:54

@Sir Galahad: Én egyáltalán nem tipikusan női eszköznem érzem... Pont az ilyen kapcsolatban élők, ill. innen kiszabaduló nők megsegítésére léteznek az olyan szervezetek, mint pl a NANE. Véleményem szerint több nő él ilyen kapcsolatban, mint férfi, hiszen ez eleve egy alá-fölérendeltségi viszony, amiben általában a férfi van "felül. Mindazonáltal az is valószínű, hogy sokkal több férfi él ilyen kapcsolatban, mint amennyien bevallják. De ez csak személyes spekuláció.

Sir Galahad 2017.01.27. 16:37:04

@Körmendy.Zsolt: Igen, amit leírtál, az tényleg nem több, mint spekuláció. Valójában a lelki terror, az alaptalan féltékenykedés, a házastárs idegi kikészítése, a barátaitól való elszigetelés, meg úgy egyáltalán, az ilyesféle "játszmázás" sokkal inkább nőkre jellemző, mint férfiakra. Az erőszak fizikai formája meg inkább férfiakra, nőkre kevésbé. És persze jó, hogy vannak a nőket segítő szervezetek, legyenek is, de kellenének hasonlóak a férfiaknak is, ahogyan jó lenne, ha a jog is nemtől függetlenül büntetné a pszichikai, illetve a fizikai terror elkövetőit.

Kicsi Lány000 2018.06.13. 09:42:48

Én most próbálok talpraállni egy ilyen kapcsolatból. Elért egy pontot, ahol azt mondtam, most elég. Nem csak engem bántott, hanem a pici gyereket is.