Más szavakkal, ne hagyd, hogy a körülmények alakítsák az életedet - alakítsd TE a körülményeket!

Coach your life, avagy tedd jobbá az életedet!

Sportolsz, vagy menekülsz?

Akinek nem inge... De tényleg! Mert ez lehet, hogy nem fog tetszeni...

2017. február 16. - Körmendy.Zsolt

Na. ez hazai pálya lesz erősen. Aki ismer, az tudja, hogy elég sok évet lehúztam a "fitnesziparban", és a sport mindig is közel állt hozzám. Mindig is szerettem a sport lélektani oldaláról írni. Leírtam, mikor az edzés terápiás célokat szolgált nálam, mint ahogyan azt is, amikor szembeszélben futottam le 16 kilométert.

No, de nem is ez a lényeg. Az utóbbi időben gyakran elgondolkodtam azon, hogy vajon kinek mi a motivációja arra, hogy bármiféle sportot űzzön. Mert persze, van az egyszerű verzió: fogyni akarsz/izmosodni akarsz, ezért a célnak megfelelő mozgásformát végzed heti x alkalommal. Ez tiszta sor. Viszont az már másik kérdés, hogy mikor, és mennyi időt töltesz az adott sporttal (és szigorúan NEM versenysportról, élsportról beszélek, ahol a prioritási listán nyilvánvalóan előkelő helyen van ez az egész). Mennyi időt engedsz a sportnak - vagy bármiféle, egyedül végzett szabadidős tevékenységnek - hogy elvegyen az életedből?

És most itt próbálok nem állást foglalni, hanem csak engedem a gondolataimat, kérdéseimet, ahogy jönnek. Itt az első: téged mi motivál IGAZÁN az általad választott testmozgásban? Szereted? Célod van vele? Az a "te időd" amikor nem piszkál senki? Vagy... Ez az az idő, amikor távol lehetsz az igazi életedtől?

menekul.jpg

Egyszer olvastam egy blogbejegyzést, ahol az író azt feszegette, hogy aki pl. eljár futni, az valami elől fut. Menekül. Na, én pont akkor készültem egy félmaratonra, életemben először (és eddig utoljára). Legyintettem, egy "háteznemnormális" kíséretében. A félmaratont végül lefutottam, a tervezett idővel, és alapvetően tényleg szerettem az esti futásaimat (fél10 után jártam el, mikor a gyerekek már ágyban voltak, hogy ne az ő idejüket vegyem el). Szóval mindenképpen sikeres projekt volt ez.

Mostanában azonban, visszatekintve az akkori helyzetemre, többször is megfogalmazódott bennem, vagyis inkább piszkálta az agyamat, hogy... Vajon nem valami elől futottam? Semmiképpen sem másznék itt bele a magánéletem akkori alakulásába, de nem tudom nem észrevenni, hogy bizony egy fél10-es futás, ami alsó hangon egy órás volt, az azt jelentette, hogy utána fél11-re haza, zuhany, kis kaja, sok ivás, aztán szunya. Oké, nem minden nap jártam el futni, de azért érezzük, hogy miből vettem el ezt az időt...

És akkor szerettem ezt. Azt hiszem, utólag ki merem jelenteni, hogy akkor menekültem, még ha nem is volt ez tudatos. A saját világomba futottam el. Oda, ahol csak én vagyok, meg a pulzus, és a táv, és az izzadás, és semmi és senki más. És bizony elég beszédes a tény, hogy mióta más a helyzetem, azóta nem igazán van motivációm így tölteni az időmet... Az edzőterem, mint örök szerelem, az megmaradt, de az egy lassan több évtizedes szokás nálam :)

Szóval, neked mi a motivációd, mikor elmész futni, edzeni, jógázni, vagy bármi mást csinálni? Mennyire sietsz haza utána? Mennyire tudatos ez, és mennyire csak akkor döbbensz erre rá, mikor ezeket a sorokat olvasod? Saját tapasztalatomból tudom, hogy ezeket a kérdéseket nagyon is fel kell tenned magadnak. Legalábbis idővel. Vagy ha mered, akkor akár most is.... Egyébként segít a gondolkodásban, ha belegondolsz, hogy mennyire sietsz haza mondjuk egy sima vásárlásból... Vagy akár munkából... Tényleg a munka miatt vagy bent sokáig? 

Persze, nem állítom, hogy aki csak sportol, az menekül. Ez nem igaz. Ha pedig mégis, akkor is, inkább a sportba menekülj otthonról, mint a kocsmába, ez is igaz. Csak közben légy tisztában azzal, hogy mi történik veled. Légy tudatában annak, mit miért teszel. Csak így van esélyed arra, hogy ha valami nem klappol az életedben, akkor esetleg változtass rajta! 

Szóval, téged mi motivál a sportolásra?

Ui: Kérlek, ne ürügyként használd ezt a posztot arra, hogy a kiváló (magán)életedet bizonyítandó, nem mész el sportolni :))) Nem ez volt a cél. 

A bejegyzés trackback címe:

http://coachyourlife.blog.hu/api/trackback/id/tr912265566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Dorinda41 2017.02.17. 12:27:43

Igazad van. Elgondolkodtam. Minden nap elmentem úszni, már egy éve. Akkor ment a férjem külföldre dolgozni, a gyerekek kirepültek. Mindaddig, míg haza nem jött a férjem 3 hónapra. Most, hogy visszamegy, megint mindennap fogok menni úszni. Én az üresség elől menekülök, amit egyébként olvasással, vagy -ha nem idegesítene halálra- tévé nézéssel tudnék megtölteni. Viszont a posztod arra tökéletes volt, hogy ne legyen többé lelkiismeret furdalásom a kihagyott 3 hónap miatt:) Köszi

A.O.Esther 2017.02.17. 13:09:17

Én nem csak a rossz magánéletem elől futottam, hanem a saját lelki nyomorom elől is. Futás közben valahogy ezek lemállnak, lemorzsolódnak az emberről. Lehet, a fizikai fáradtság teszi, vagy a háborítatlanság... esetleg a kettő együtt?
De amikor igazán rosszul éreztem magam, ha esett, ha fújt, esőben, fagyban, hóesésben is elindultam, és aztán mindig egy picit könnyebb volt.
Most rendben vagyok, nem is futok, hahaha. <3
Na jó: az utóiratra reagálva: a valódi ürügy a hideg - most is köhögök. De tavasztól rendes leszek, és újra futni fogok.

Andy73 2017.02.17. 21:05:38

"Mennyi időt engedsz a sportnak - vagy bármiféle, egyedül végzett szabadidős tevékenységnek - hogy elvegyen az életedből?"

Ez azért rossz kérdés, mert ha a sport az életed része, akkor nem vesz el belőle semmit.

"Ez az az idő, amikor távol lehetsz az igazi életedtől?"

Detto. Ha szeretsz sportolni, akkor ez az igazi életed része.

De ha még menekül is valaki a sportba pl. a magánéleti problémái elől, akkor is jól teszi, ha ebbe menekül, és nem az alkoholba, drogokba, stb.

Ha úgy vesszük, az olvasás vagy a kulturális szórakozás is lehet menekülés, de kikapcsolódásra, szórakozásra egyrész szükség is van, másrészt ezek hasznos kikapcsolódási formák.

A gond az lehet a sportnál is, mint bárminél, ha túlzásba viszi valaki, de ez eléggé relatív dolog.

Euscorpius Hungaricus 2017.02.19. 11:07:49

Most így belegondolva, lehet, hogy a rossz házasságból menekültem az uszodába, (legalábbis az okok között talán ott volt) de aztán meg úgy maradt. Házasság ment, uszoda maradt. Az irodai munka által okozott stressz levezetésére kiváló. Meg arra is, hogy időnként ne verjek meg bizonyos embereket vagy ne ordítsam le a fejüket... :-) Aztán az ember egyszer csak elkezdi érezni a pozitív hozományokat. Egészségesebb, fittebb mentálisan és fizikálisan egyaránt. És ha valami miatt hosszabb ideig kimarad, bizony hiányzik a mozgás. Én mindenesetre örülök, hogy beépült az életembe.