Elég mélyen érintett vagyok a témában, több okból is. A korábbi munkám során ugyanis szó szerint tízezrével kerültem online kapcsolatba olyanokkal, akik valami módon változtatni akartak az életmódjukon, és/vagy a testükön. Volt  alkalmam végigkísérni számos vitát arról, hogy mi az igazi motivációja annak, aki rendszeresen mozog, ill. hogy is van ez a dolog önmagunk elfogadásával. És tényleg...

Hol van a határ aközött, hogy elfogadod magad olyannak, amilyen vagy, és aközött, hogy igazság szerint magasról teszel arra, hogy hogy nézel ki, hogy élsz?
Hol a határ az egészséges önbizalom, és a testünk irányában tanúsított igénytelenség között?
Mikor csinálod az egészet magadért, és hol csap ez át valamiféle frusztrált, kényszeres tevékenységbe, ami örök elégedetlenséget szül saját magaddal szemben?

Korábban már foglalkoztam itt  is, és a saját, coaching weboldalamon azzal a kérdéssel, hogy hogy állunk a felénk támasztott elvárásokkal, és önmagunk szeretetével. Ez a téma valahol mindkettővel összefügg. Mert igenis nagyon sokan nem magukért járnak el sportolni, hanem azéért, hogy megfeleljenek a környezetüknek. Vagy saját maguknak. Mert a tükörképük olyan erős befolyással van rájuk, hogy teljesen azzal azonosítják magukat, és az önértékelésük is teljes egészében ettől függ. Ez nyilván nem jó irány. Ugyanakkor ha nem foglalkozol magaddal, akkor felmerül egy fontos kérdés...

Tényleg szereted magad?

Nos, szeretnék még mindenek előtt kiemelni egy nagyon fontos dolgot, ami úgy gondolom, sok mindennek az alapja lehet: ha te tényleg szereted magadat, akkor abba a tested és a lelked egyaránt beletartozik. Véleményem szerint nincs igazi lelki fejlődés akkor, ha a testedet nem tartod tiszteletben. Nem hiszek az olyan elméletekben, miszerint "a test nem számít, a lélek mutat meg mindent", vagy "ideje elfogadnod magad olyannak, amilyen vagy, ez mutatja meg, mennyire vagy rendben magaddal". Ezek nagyon veszélyes, önkorlátozó, és tulajdonképpen hosszabb távon egészségügyileg is káros gondolatok. 

Ugyanis megfosztanak téged a motivációtól, és a lehetőségtől, egy még egészségesebb, jobb életre.

Eleve, lehet valaki igazán boldog akkor, ha nem elégetett azzal a testtel, amiben ezt a földi életet le kell élnie? Ha pedig nem elégedett, akkor vajon mi a megoldás: elfogadni, hogy ezt dobta a gép, vagy megrázni magad, és tenni valamit saját magadért?

Kegyetlenül hangozhat, de ha nem foglalkozol a tested egészségével, akkor bizony nem becsülöd magad meg eléggé. Nem becsülöd meg az ajándékot, amit odafentről kaptál. A testünk csodálatos kis szerkezet. Akár hívőként  egy felsőbb hatalom kreálmányának érzed magad, akár egyszerűen egy evolúciós csodának, abban mindenképpen egyetérthetünk, hogy a testünk páratlanul fantasztikus, gyönyörű alkotás. Ha ezt elfogadjuk, akkor viszont szabályosan vétek nem foglalkozni vele. Nem karbantartani, és nem óvni őt. A testedben elég sok időt kell idelent eltöltened. És minél jobban megbecsülöd, annál nagyobb esélyed van arra, hogy ez az idő a lehető leghosszabb lesz. 

Félreértés ne essék:

Nem kell mindenkinek fitneszmodellnek lenni.
Nem kell kigyúrni magad a boldogsághoz, és nem kell aszott soványra sem lefogyni.
Nem kell minden nap órákat sporttal tölteni, és nem is kell 0-24-ben diétával sanyargatni magad. 
Nem kell hamis ideálokhoz mérni magad.

Csak figyelj oda egy kicsit magadra. Becsüld ennyire a testedet. És ha nem tetszik, amit a tükörben látsz, igenis tessék tenni a változásért. Ettől még nem vagy önbecsülési zavaros - csak egyszerűen igényes vagy saját magadra. De ugyanakkor tanulj meg örülni a sikereidnek, amiket ezen az úton elérsz, és légy büszke a változásra, különben könnyen az örök elégedetlenség csapdájába eshetsz.

Egyébként figyeld meg, hogy az elméd is sokkal jobban hasít,  ha a tested rendben van. Ép testben ép lélek - nekem is lábrázásom van az ilyen sablonos szövegektől, de ebben történetesen akad némi igazság. Persze, csak attól, hogy ép a tested, nem lesz ép a lelked. Ugyanígy, ha a lelked rendben van, azzal nem lesz automatikusan rendben a tested (még akkor sem, ha "elfogadod" magad). Mindkettőért tenned kell.

Én arra kérlek csupán, hogy mielőtt nagy energiákat tennél csak az egyik, vagy csak a másik terület fejlesztésébe, tedd fel magadnak a kérdést: miért is kevésbé fontos számodra a másik? Ha éjt nappallá téve edzel, akkor vajon mennyit foglalkozol a lelked fejlődésével? Ha pedig intenzíven fejleszted a gondolkodásodat, hozzáállásodat, világlátásodat, vagy akár spiritualitásodat, akkor mi az akadálya annak, hogy a testedet is karbantartsd?

Ne fogadd el magad, ha túlsúlyos vagy, nem ez a helyes út. Ha az első szél elfúj, ne legyints, hogy " nincs alkatod úgysem a sporthoz". És pláne ne mondd, hogy nincs időd rá, hogy változtass. Tessék, még egy klisé: mindenkinek arra van ideje, amire szakít időt. Tudom, most felhördülnek páran, hogy "de nekem tényleg nincs időm". De pár perc beszélgetés után általában kiderül, hogy esetleg lenne, csak valamiféle áldozattal jár. Ja, hát a sikert nem adják ingyen...

Természetesen, ha a tükörbe nézve teljesen elégedett vagy magaddal, akkor ez a poszt rád nem vonatkozik. Ha napi szinten teszel az egészségedért, akkor te már elindultál az utadon. Legyen az bármilyen sport, jóga, vagy szimplán egy egészséges táplálkozás... Mindegy mi, csak ne legyél érdektelen a témában!

Hidd el, amennyiben elkezdesz tenni a tested egészségéért, úgy egy legalább ugyanannyira fantasztikus utazás veszi kezdetét, mint amikor az elméd fejlesztésére koncentrálsz. Ha ügyesen tűzöd ki a céljaidat, és megtalálod a számodra leginkább megfelelő mozgásformát, úgy egy egészen újszerű, gyakorlatilag terápiás elfoglaltságot találhatsz magadnak - legyen szó bármilyen testmozgásról!